Kedves Józsi! Alapos
kutatómunkát végeztél, köszönöm. Először Akrotirivel kezdem, illetve a fríz bal
oldalán induló képpel. Szász
Tibor a kékkel jelölt részeket kváderkővel kirakott
falszakaszként értelmezte, és külön felhívta a figyelmemet a sásra, amely
szorosan a kikötőpartját övezte. Ezt bizonyítja a kisebb merülésű hajó a part
közelében. A sás ott jelenik meg, ahol a tenger sekély. Aszproniszi, és
Akrotiri fok között a beomlás előtt lagúnás, sekély volt a tenger. Ennek
nyomait fúrással sikerült bizonyítani. Nagymerülésű hajók talán nem tudtak
bemenni, ha viszont az áramlat mélyebb csatornát vájt ki, akkor a kalderába
simán be tudtak hajózni a krétaiak. Amnisszosznál is van egy sásos terület. Kérdés,
hogy a minószi időkben már ott voltak-e a sások? Tény, hogy a homok jelentős
részét visszahódította a tengernek. Málliánál én is madárdúcnak néztem az apró
lyukakkal tűzdelt építményt. A színes foltok, valóban lehettek dokkok is.
Mállia közelében öbölszerű képződményt nem látni, viszont a Mirabello-öbölben
Gournia-Vassziliki közelsége miatt lehetett kikötő. Sok a kérdőjel, de
szerintem az anyag terebélyesedik, és összegzésre hamarosan sor kerülhet.
Képek: 1.Vassziliki 2006 2. Mirabello-öböl Gournia felől, 2006 3.Palaikasztro "Ida-hegye" félszigetként benyúlik a tengerbe. A hegy valamint balra sziget keleti fele védelmet kellett volna nyújtani a városnak mégis nagy cunami rombolta le, ami észak felől jöhetett. Vajon mi lehet a magyarázat? 2006 4.Palaikasztro védett feltárási területe, 2006 5.Térkép Palaikasztro feltárt területéről, 2006
Dr. Pásztor József írta:
A
minószi Akrotiri „Nyugati Ház”-ának frízeA
4. szobába ha belépünk – balra tekintve – szembetűnik a DK-i szögletben egy
ajtó, mely átvezet az 5. szobába. Itt szemben, a déli falon viszont ...
A
minószi Akrotiri „Nyugati Ház”-ának fríze A
4. szobába ha belépünk – balra tekintve – szembetűnik a DK-i szögletben egy
ajtó, mely átvezet az 5. szobába. Itt szemben, a déli falon viszont fríz indul,
melyen egy kicsiny – inkább villaszerű – települést látunk közvetlenül a
tengerparton, víztorkolatnál. A parton szikla vagy sás is van, ami szokatlan az
Égeikumban, de az ábrázolás nem világos. A felül levő hegyekben – 4 lankás
csúcs – oroszlán üldöz szarvasokat. A „folyó” balról és jobbról is körbe folyja
a „villától” jobbra, de középen látható várost – kváderkövekből épült,
láthatóan földrengés biztos minószi szerkezetű, legalább kétszintes házakkal,
oromzattal, a tetőkön nézelődőkkel – a „folyó” látszólag átszeli a hegyeket. De
az ábrázolás szerint a hegytetőkön is folyik, sőt „vakágat” is képez a város
jobb oldalán. A város előtt külön sziklás-sásos (?) szirten, bal felől két-
vagy többszintes torony, melyen nincsenek nézelődők (világítótorony?). Jobb
felé hajók haladnak, őket búcsúztatják a háztetőkről. A hajók részben evezősek
– egysoros-evezőshajók, talán húszpár-evezővel – részben egyárbocos vitorlásak,
derékszögű vitorlákkal. Mindegyik úszó alkalmatosság – a csónakok kivételével –
nemcsak holdsarló-alakú, hanem orrukon változó számú díszek vannak, farukon
kormánylapát, középen fedett kabin (ikria). Jobbra
két város látszik, melyek felé a
hajókonvoj halad. Igen érdekes a bronzkori kikötők közül. Legalább kettős
kikötőt látunk: egy kisebbet és egy nagyobbat, ezeket sziklásnak tűnő félsziget
(?), sziget (?), hegyfok (?) választja el. Utóbbi mögött hajórész látszik és
bal felől nehezen értelmezhető kék folt, rajta tető. Az első, kisebbik
kikötőnél balra homokos part 3 kis csónakkal, mind a három partra húzva. A
hajók előtt széles területen 5-6 bizarr struktúra a partvonalhoz simulva.
Amennyire meg lehet ítélni, akár horgonyzóhely, dokk is lehet. Az öböl felett 5
soros pontozott vízszintes sáv, ami vagy lépcsősor, vagy – mint Görögországban
ma is szokás – galambház. Felettük két emeletes ház. A
másik kikötő egy igen széles medence. Egy ember boton rakományt cipel, előtte
felé induló más lakosok. A kikötőben két közepes méretű hajó. Elől két halász (?)
kis csónakban evez. Az érkező hajók széllel szemben jöhetnek, mivel azok is
evezőkkel haladnak. A hajókat a parton hosszú embersor – processzió – fogadja.
Maga a kikötőváros a parttól magasabb szintekre is terjed, alaprajza krétai
benyomást kelt. Kockakőblokkokból épült, lépcsősorral, hatalmas kapuval,
többszintes házakkal. A benne mozgolódó lakosság számottevő lehet. A távolban –
legalább két sorban – hat hegycsúcs koronázza az egészet. A
nyugati falon egy-egy halász, felfűzött halakkal, közöttük tényleges ablakok.
Majd következik az északi fal, ahol partvonal és érkező hajó észlelhető. Előtte
bizarr struktúra, melynek bal szélén valószínűleg hajófészer látszik, mellette
a tengeren hatalmas hullámok és hajóról vízbevesző tengerészek (vihar?, tengeri
csata?). Feljebb balra partvonal, ahol a kikötés megtörtént és kissé arrébb egy
széles egyszintű épület, szokásos Égei kinézettel, de homlokzatuk szokatlan,
álló téglalap alakú 4 nyílás látszik, közülük kettő kék-feketére festett, a
többi fehérre. A sötét szín a mélységet érzékeltetheti (hajófészer?). Ilyen
látható Kea szigetén, Agia Iriniben talált ábrázoláson is, ilyen lehet a kommoszi
kikötő leírt épülete is. Talán a fehéret háttérül választották, itt egy nő
vizet (?) visz a kezében lévő edényben és kifelé indul. Jobbra Égei fegyverzetű
harcosok sora halad a dombra felfelé – miután partra szállnak. Fölöttük két
sorban foltos teheneket és kecskéket terelnek. A ház fölötti dombon „szent fa”
körüli gyülekezet. Eljutottunk
a keleti falhoz: itt kanyargó hatalmas folyó, partjain mediterrán növényzettel,
pálmákkal. Griff (?) sakált kerget jobb felé, előttük háziasított ludak. A
folyó több ágúnak ábrázolódik, mert a kép alján még két különböző szélességű ág
is van. Így végül eljutunk a már említett délkeleti ajtóhoz, mely az 5-ös számú
szobába vezet. A képeket innen kezdtük el nézegetni. Lépjünk be! Itt életnagyságú
papnő fogad – balra tekintve – hívogatóan. Nézzük meg azt sorozat hajókabint,
mely az északi falat borítja! Ezek az expedícióban részt vevő hajóskapitányok
kabinjai lehetnek… Délnyugaton mosdó, délen valódi ablak. Itt
kezdődik a dilemma: melyik várost is azonosítsuk Szantorini fővárosával,
városaival vagy Akrotirivel? Kezdetben Marinatos (1984), Doumas (1983) és
Morgan (1988 ) a hajófelvonulás célpontját tekintette Szantorininek (Thérának).
Pichler (1980) felvetette, hogy a mély öböl az Aszproníszi sziget és az
Aszproníszi fok közötti mély öböl, de megfelelőbbnek tartotta Doumasszal együtt
(1983) a Mavro Rachidi és Mesza Vouno hegygerinc közötti területet, ahol a mai
korban is előszeretettel horgonyoznak, főleg a mai Akrotiri falucskától
délre (mely alatt, a „Görög Pompejiben” a freskókat találták) fekvő
partszakaszon. De épp a freskó szerint a kiválasztott város az öböl szélén
(vagy végén) kezdődik. A
helyzet megváltozott 1990-óta, amikor Heiken, McCoy és Sheridan bebizonyította,
hogy Szantorini a bronzkori kitörés előtt is rendelkezett egy központi sekély,
sztromatolitokkal telt lagúnával (kaldera) melynek nagyjából a közepén volt az
időlegesen alvó vulkáni kúp. Heiken az első – bal oldali – várost és
környezetét tartotta így Théra ábrázolásának, azzal, hogy a látvány mögött van
a kaldera és a hegy. Azonban a város mögött csak képzelni lehet ezt, mert
belőle semmi sem látszik. Viszont a kaldera sekély vizével igen alkalmas volt
rengeteg hajó befogadására és gyakorlatilag védve volt bármely irányú szelekkel
szemben. Így ideális kikötő volt a bronzkorban. A vita most már csak arról
folyik, hogy a freskó mégis az ősi Akrotirit ábrázolja-e, vagy sem? A
Nyugati Ház freskói egységes egészet képeznek. Végezzünk el egy
gondolatkísérletet. Tegyük fel, hogy a képeket úgy kell „olvasni”, mint az
egyiptomi hieroglifákat – mely szerint az írás irányát az alakok és események
határozzák meg, vagyis hogy az emberek merre néznek, az események merre
haladnak. Tételezzük fel, hogy az északi fal városa a keresett „főváros”
(Akrotiri?). Ez azt jelentené, hogy az expedíció megérkezik, majd tovább megy a
Nílushoz (a keleti fal folyója), majd a Delta városához érkezik, mely
közvetlenül a tengerparton van. Régészetileg azonban egyelőre kizárt, hogy a
bronzkorban, a Nílus deltában, közvetlenül a tengerparton kikötőváros lett
volna. Alexandria megalapítására még mintegy 1200 évet kellett várni – noha
Alexandria közelében korábban is lehetett kisebb horgonyzóhely. A kutatások
folynak. Ezután megérkezünk – mondjuk – Krétára, annak északi vagy déli
oldalára és halászunk… majd hazamegyünk. Utána bemegyünk az 5-ös szobába, hogy
megnézzük kabinjainkat. Nem hangzik az egész túl logikusnak! Ha
az eredetileg leírt sorrend szerint teszünk, akkor a következő történetet
kapjuk: Thérából elindulunk Krétára, kézenfekvő lenne a hatalmas Mirabello-öböl
feltevése, melyet a Pszira sziget látszólag kettéoszt, itt van Mochlosz és Gournia,
Vasziliki és Prinitiakosz Pürgosz ősi kikötője. Azonban, ha arra is gondolunk,
hogy a déli széllel szemben hajózunk, akkor kézenfekvőbb Palaikasztró
kiválasztása. A Kr. e. 14. századi Ulu Burun tengerfenekén feltárt hajóroncs –
rakománya szerinti útvonala is ilyesmit sugall. Igaz, ellenkező irányban haladt
éppen – de a kiindulás hasonló lehetett. Az így kialakult topográfia: Szítia és
Agia Fotia öble, a Sziderosz félsziget és végül a legalább 5000 lakost számláló
Palaikasztró városa és tengeri kikötője. Innen nyáron továbbhaladunk Ciprusra
(Hala Szultan Tekke, Kition, Enkomi), vagy Levantére (Büblosz, Tel Nami,
Caesarea, Tell el-’Ajjul), megérkezünk végül a Nílus deltába és kereskedünk,
felderítünk, majd hazatérünk és az 5-ös szobában hálát adunk a „Thérai Egy Istennőnek”,
hogy szerencsés utunk volt. Ezért kabinjaink képét is megörökítjük, majd
„megtisztulunk” és kinézünk az ablakon… Azt
nem tudjuk, hogy miért nem ábrázolták a Peluszioni-ág akkoriban működő
kikötőjét, Peru-nefert – a Tell el-Dab’a-ban elterülő egykori Avarisz utódját –
ez rejtély marad. Itt létesült később, a Kr. e. 13. században Per-Ramszesz, amelynek
kikötője ásott csatornán keresztül volt megközelíthető. Ez egy négyszögletes
kikötő, az egykor Avarisztól északra. Körülbelül ugyanitt volt Peru-nefer
kikötője az ásató Manfred Bietak szerint is. ’Ezbet Helmi erődjében találták a
minószi stílusú freskókat, az Égei típusú „királynői koronát”, mindazt – ami Égei
kapcsolatokra vall. Később itt jelenik meg Kr. e. 1480 után a thérai eredetű
habkő, hogy dörzskőként használják… Szolnok,
AD. 2010. március idusán
Dr.
Pásztor József Ölel:
Józsi
Dr. Pásztor József írta:
Hello,
István!
„…bárkáikat szétzúzta a hullámzátonyokon; s kékorrú hajói közűl ötöt elvittés csak Egyiptomban tett partra a szél meg a vízár.” (Odüssz...
Dr. Pásztor József írta ekkor: 2010-03-17 - 07:45:21
Téma: Mediterráneum bronzkori kikötői 2....
Hello,
István!
„…bárkáikat szétzúzta a hullám zátonyokon; s kékorrú hajói közűl ötöt elvitt és csak Egyiptomban tett partra a szél meg a vízár.” (Odüsszeia III. 298 –
300., fordította: Devecseri Gábor)
A
KELET – MEDITERRÁNEUM BRONZKORI KIKÖTŐHELYEIRŐL
Égeikum A kikötőhelyek kiválasztásakor a döntő szempont az volt, hogy védett helyen
legyenek – figyelembe véve az uralkodó széljárást – és szempont volt egyúttal a
könnyű megközelíthetőség, a rendelkezésre álló terepviszonyok felmérése, a
beépíthetőség. Ezért preferencia volt a félszigeteknél és a part előtti
szigetek mögötti-, vagy a sziget partfelőli oldalán való elhelyezés.
Természetesen ugyanezen szempontok érvényesültek más térségekben is. A
korai bronzkori (Kr. e. 3100 – 2050) és késő bronzkori I-ben (Kr. e. 1675/1650
– 1600/1550) Agiosz Irini, Kéa szigetén is kis félszigeten volt, már a középső
bronzkorban (Kr. e. 2050/2000 – 1675/1650) figyelemre méltóan megerődítették
tornyokkal és védőfalakkal. Itt előnyben részesült az Agiosz Nikolaosz öböl. Az
erődítés talán a tengeren kószáló kalózok ellen készült. A bronzkori hajósok
többféleképpen jártak el: partra húzhatták a hajót, lehorgonyozhatták a
félsziget más területén – a szezonális helyzetnek, szeleknek megfelelően. A
korai bronzkorban Euboián Manika, Attikában Agiosz Koszmasz és Aszkitario
létesült, Aiginán Kolonna – itt a hegyfok lakott volt a középső bronzkorban is,
ezt is megerődítették. Milétoszban és Iaszosznál a part menti szigetek mögött
létesült kikötő, Szmürnánál (Klazomenai) és Mochlosznál (Kréta) a szigetek elég
közel voltak ahhoz, hogy hozzákössék a szárazföldhöz. Néhány esetben a sziget
olyan kicsiny volt, mint egy zátony. Krétán ez legalább három esetben fordult
elő: Amnisszosz, Niru Khani (Nirosz) és Kommosz. Az
is világos, hogy a minószi korban más volt a helyzet, mivel utóbbinál most
legalább egy épület részben elmerült a partvonalnál. Amnisszoszban legalább 3
épület (ház) falmaradványa került elő a víz alól. A vízszint legalább 3
méterrel haladja meg a bronzkorit, sőt figyelembe kell venni a téli hullámverés
magasságát is. Úgy tűnik, hogy a part kiterjedt a szigetig és jobban védve volt,
mint ma – a kikötő jóval nagyobb lehetett. A tél mindenképpen kritikus időszak
volt. Niru
Khani Amnisszosztól keletre egy kis félsziget, melyhez a mai Ayioi Theodoroi
nevű templomocska csatlakozik. A minószi falak előtűnnek a kikötőnél, raktárak
lehettek. Szétszórtan tipikus minószi kváderkövek bukkannak elő az öböl sekély
vizéből, homokba ágyazottan. Északnyugatra innen a félsziget beágyazódott
sziklái déli irányban levő széles négyszögletes vájatokkal, éppen a modern
tengerszint fölött vannak Két szikla északon elmerült, legalább 1,8 m mélyre, a szikla feneke
nem látható – csak a vájat. A bevágásokat nem lehet datálni – mint sok mást –
de azért minósziak lehetnek, és hajóbarakkoknak kell tartani azokat. Kommosz
valószínűleg a Messzara-síkság fő kikötője lehetett, így Phaisztosznak és Agia
Triadának is. A tengerszint-emelkedés 2,5 m-re becsülhető. A sziklás sziget ma
csak 1 méterre nyúlik ki a vízből, de legalább 4 méternek kellett volna
kiemelkedni a késő minószi I. periódusban (Kr. e. 1600 – 1425) és elég nagynak
– hogy kikötő lehessen. A parthoz közeli házakat a tengervíz mossa. Így eltér a
Niru Khaninál és Amnisszosznál tapasztaltaktól. A késő minószi J/T épület
részeinek padlója még 2,72 méterrel magasabban áll a tengerszintnél, de
lerombolt állapotban van – nemcsak a nyári, hanem a téli szelek által keltett
magas hullámok miatt is. Számos óriási kváderkő gyűlt össze teljes
összevisszaságban a tenger szélénél. A hullámok a parttól távol keletkeznek, és
direkt verdesik a kikötőt és a még meglevő építményeket. E hullámokat egy erős
délnyugati szél kelti a nyílt tengeren, Kréta és Észak-Afrika között. Hésziodosz
is erről emlékezik meg a „Munkák és napok”-ban. Kommosz
hegyi része polgári épületekből áll, a csúcstól kelet-nyugati irányban kövezett
út vezet kétségtelenül Phaisztosz és Agia Triada felé. A késő minószi I-ben
(Kr. e. 1600 – 1480) egy palotaszerű építmény volt itt, a már említett J/T,
közel a parthoz, oszlopsorral a központi térség felé. Az épület szemben a
vallásos és gazdasági épületekkel más funkciójú – nyilvános fogadóhely –
lehetett, ez derült ki, amikor a szomszédos épületeket is feltárták. Még
ismertebbé vált a P épület, mely a J/T-t követte a késő minószi III. A1-ben
(Kr. e. 1390 – 1370), mely legalább 4 kelet-nyugati irányú galériából áll, 5,6 m szélességűek, nyugati
végük teljesen szabad és arcuk a tenger felé néz. E galériák – másokkal összehasonlítva
– raktáraknak tűnnek, de ezt semmi sem erősíti meg, ezért inkább hajók számára
készülhettek a téli hónapokra. Funkciójuk ugyanaz lehet, mint Niru Khaninál.
Ezt megerősíti a számos importált árú Kréta és a Mediterrán régió egyéb
területeiről. Ahol
nem volt félsziget vagy sziget a partvonalnál, a hajókat egyszerűen
lehorgonyozták, vagy felhúzták a partra. Ez látszik Kato Zakrosznál, Kréta
legkeletibb partján, ahol a kis völgy arccal Szíria felé tekint, így kétség
kívül alkalmas a Szíriával történő kapcsolatokra. A
szárazföldön Tirünsz a korai bronzkorban és középső bronzkorban sokkal közelebb
feküdt a tengerhez, ezért e hely lehetett Argosz stratégiai-védelmi kapcsolata
a tengerrel. Kevés
bizonyítéka van annak, hogy a folyami és tengeri kereskedelem kapcsolódott
volna egymáshoz, mivel kevés a mély és állandó folyó az Égeikum területén –
ellentétben Mezopotámiával és Egyiptommal. Azonban két helyszín lehetséges: a mai Jeropotamosz
(Geropotamosz) a Messzara-síkon – e folyó sokkal fiatalabb, mint gondolnánk –
torkolata egyre telődik, ide szállítva az alluviális síkságról belekerülő
homokot, iszapot; a másik lehetséges hely Mallia. Itt az elöntött keskeny parallel
galériák raktárak lehetnek, mint a kereskedelmi forgalom lerakó helyei.
Lehetséges, hogy a minósziak kikötőt is kiképeztek a lagúnán belül, a
természetes bejárat a lagúnába egy kicsiny folyó. A hajók bejuthattak a 4 m széles csatornán keresztül
is észak felől. Azonban e feltételezés elesik, ha igaz, hogy a tengerszint
akkor 3 méterrel alacsonyabb volt – így a kikötő inkább 100 méterrel a tenger
felé lehetett, a sziklás hegyfoknál.
Közel-Kelet A
kikötők sokkal fejlettebbek voltak a Közel-Keleten. Segített a központi
kormányzat jelenléte, a hely földrajzi adottságai. Mezopotámia és Egyiptom síksággal,
hajózható folyókkal, széles folyami torkolatokkal, deltákkal rendelkezett. A
folyók az összeköttetés artériái voltak a mezőgazdasági termelés számára, bár
az évi áradás nehézségeket is okozott a partokon, a termelést évente újra
kellett indítani, amikor a megváltozott folyami csatornák ismét megnyíltak. A
mediterrán parton más volt a helyzet: itt nem volt évi áradás, de az árúk a
tenger felől állandóan ki voltak téve a lehetséges hullámzásnak, szökőárnak,
áramlatoknak. Mezopotámiában biztos, megfelelő dokkoló bázisok voltak
kialakítva a városon belül már a késői III. évezredben Ur városában, és
bitumennel összetapasztott kis iszaptéglákból felhúzott falakból dokkok
készültek pl. az asszíriai Tell el-Barszip-ban (Kr. e 700 k.). Egyiptomban
a Kr. e. III. évezredben csatornákat vájtak a Nílustól a Gízai piramisok
völgytemplomaiig, az építési anyagok odajuttatására, majd a meghalt fáraók
temetkezése céljából. Rakpartokat is építettek, különösen a Kr. e. 14.
században, Tell el-Amarnában is ez volt a helyzet. Szudánban egy elkülönített
medence létesült egy erődhöz csatlakoztatva. A kései Kr.e. II. ezredben
hatalmas medence létesült Thébában is. A
Levantén újabban kiderült, hogy félszigetek és szigetek védelmében és parti
mólókkal akadályt képeztek a szelekkel szemben, kikötők azonban ismeretlenek a
folyóvölgyekben. A Niru Khani-hoz hasonló bevágott horgonyzóhelyek
kormeghatározása nehézségekbe ütközik. Türosz és Szidón esetén speciális
probléma az, hogy igen régóta használták. Számos móló és medence római kori,
kevés a föníciai, de keveset a bronzkorra is lehetséges datálni. A leginkább
valószínű Tel Dor, Izraelban, itt a medence egy sekély lagúna a várostól délre,
40 méter
hosszú és 10 méter
széles, innen két kikövezett út vezet a városba. A konstrukció erőteljes és
tipikusan korai kánaáni és föníciai kőművesmunkával készült – a parton
házakkal. A kerámiák hiányosan fordulnak elő ahhoz, hogy a keltezés lehetséges
legyen. A legtöbb jel Kr. e 1200 tájára mutat, amikor az egyiptomiak a „tengeri
népeket” legyőzték és letelepítették őket Kánaán partvidékén. Dór védett
lagúnája alkalmas volt hajózásra és összehasonlítható a ciprusi Kítionnal, ahol
összefüggő falak védték a kikötőmedencét. Ide vonható még Caesarea tengerrel
borított ősibb kikötője – mely a tenger alatt nyugszik – és Haifa mellett Tel
Nami, egy folyócska torkolatánál. Büblosz kikötője közismert. A
hajózásnál el nem hanyagolható szempont volt az uralkodó szélirány ismerete –
az egyes évszakokban – valamint a tengeráramlatok régtől megfigyelt tudása. A
navigáció természetesen éjszaka a csillagok járása szerint, nappal a Nap állása
szerint, valamint a madarak röptének megfigyelése útján volt lehetséges. A
lényeg az, hogy télen a hajózás egy déli part közelében igen kockázatos volt,
tehát akkor leginkább védett helyre kellett tenni a hajókat, így a hajózás
nagymértékben csökkent. A tengeráramlatok a Kelet-Mediterráneumban – különösen
az Égeikumban – rendkívül összetettek voltak. Télen jellemzően a part mentén északról
dél felé volt a sodrás az Égei-tengerben, így pl. Thaszosz szigetétől az
Adriai-tengerre lehetett sodródni, így körbe lehetett járni a görög
szárazföldet. A nyílt tengeren viszont vissza lehetett sodródni akár Kréta déli
partjaihoz is. Nyáron se volt lényegesen más a helyzet, csupán a széljárás- és
ereje volt kedvezőbb. A Kükládokról – annak gyöngyszeméről, Théráról is – az út
Krétára, annak délkeleti részére, majd Kis-Ázsia partjai felé vezetett. Nyáron
Palaikasztró kiemelkedő fontosságú kikötőjének érintésével – megfelelő
navigáció mellett – vagy Kis-Ázsiába, vagy tovább fordulva délnek, a Levante
partjaira lehetett jutni. A Dardanellák elérése inkább télen, mint nyáron volt
kivitelezhető, ehhez viszont az út előbb Krétára, Rodoszra, majd fel északnak
vezetett –, de Milétosznál és Szmürnánál vigyázni kellett, mert a sodrás a
partra vezetett – ami talán nem is volt baj. Visszatérve Palaikasztróra, mint a
távolsági kereskedelem fontos állomására, tudjuk hogy a Szantorini vulkán
bronzkori kitörése alkalmával nemcsak vulkáni hamu, hanem cunamik is sújtották.
A cunami C14 datálásának minimális értékei kb. 68,2 %-os biztonsággal Kr. e.
1615/1600; 95,4 %-os biztonsággal Kr. e. 1535/1520; 99,7 % megbízhatósági
szinten Kr. e. 1525/1510 egy időre itt a hajóforgalom valószínűleg szünetelt. (Folytatás következik!)
Kedves Tibor! Bárcsak
a Próféta beszéljen Belőled. Ez a cikk egy véglet, de gondolatébresztő, hogy a
déli sarkon egy kontinensnyi jégdarab készül leválni. Ha megcsúszik, elképzelhetetlen
magas cunamit indít el az óceánban. Állítólag az Eufrátesz-folyó völgyében is
találtak – több ezer éves – az óceán felől érkező nagy áradás nyomára,
fejlett civilizáció cserepe fölött egy félméternyi üledékes rétegre, amely felett újabb cserepek kerültek elő, de azok nem voltak olyan
fejlettek, mint az alsó. Úr városánál is találtak ilyen rétegeket. Az ókorban
is leszakadhatott egy nagyobb jégtábla a déli sarkon…
Kedves
Barátaim! Miközben vitát nyitottunk a kokárdaküldésről, én is csatlakozom az
előttem hozzászólókhoz, igazat adva Nekik. Március 15-e mindenkié! – írta Józsi. Miközben
eltűnődtem a válaszokon, jött egy levél, amit szeretnék közreadni. Ha csak 20%-a
is igaz, amiről szól, akkor nagy bajban lesz az emberiség. Logikusnak tűnik az
írás, és nem tudom, hogy mikor következhet be? A mi életünkben vagy az unokáink
életében? Mindenesetre elszomorító az a globális hatás, ami érheti a Földet.
Íme a cikk:
» Az
USA, az Európai Unió valamennyi állama, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada
államtitokká nyilvánította és hírzárlatot rendelt el a témában, a forrás
Norvégia, az ott menedékjogot kapott brit tengeralattjáró kapitány zártkörű
sajtótájékoztatója alapján: A VILÁG VÉGE TUDOMÁNYOS MAGYARÁZATA. Hogyan lesz a
globális felmelegedésből új jégkorszak? 1. Kanadában évtizedek óta vizsgálják mélyfuratokkal a földtörténeti korokat,
és jól megállapíthatóan kiderült, hogy szinte pontos periodicitással
ismétlődnek a hozzávetőlegesen a tíz-tízezer évig tartó jégkorszakok, illetve
jégmentes időszakok. Ezt abból állapították meg, hogy egy-egy kb. tízezer évet felölelő rétegben találtak pollenszemeket,
majd a következőben nem, a rá következőben újra, majd megint nem, és így tovább,
majdnem teljesen szabályos hosszúságú szakaszokban. Azt is megállapították,
hogy valószínűleg jelenleg egy tízezer éves globálisan jégmentes időszak végén
járunk. 2. A globális felmelegedés tény, de akkor is éppen úgy bekövetkezne, ha
ember egyáltalán nem élne a földön, és ipari tevékenységével nem szennyezné a
bolygót. Ezt a folyamatot az emberiség bűnének feltüntetni és ezzel
lelkiismeret furdalást kelteni, pusztán félrevezetés a valóságos fatális okok eltitkolása céljából. Az emberiség tevékenysége ebben
pusztán annyi, mintha odamennél egy égő felhőkarcolóhoz, és a magad részéről
még rádobnál egy lapát szenet. Számít? Számít, de gyakorlatilag semmit. 3. A globális felmelegedés oka geológiai természetű. Egy bizonyos hosszúságú
periódus alatt elfogy az aktív talajréteg ásványi anyag tartalma, ami a fák és
mindenféle növényzet életéhez nélkülözhetetlen. Ez nem csak az erdők jól
látható pusztulásában jelentkezik, hanem 1-1 fa összes levélszámának, ágsűrűségének szignifikáns csökkenésében is észlelhető,
de még a fűfélék levéldúsulásának elmaradásában is jól nyomon követhető. Ez a
világszerte fokozódó zöld felület csökkenés évről évre több ezer tonna
széndioxid megkötésének elmaradásával jár, és valójában ez a megállíthatatlanul
növekvő széndioxid réteg okozza az üvegházhatást. 4. A felmelegedés jelenleg már egyharmadával csökkentette az Északi Sark
permanens jégtakaróját, de a nagyobb baj a Déli Sarkon van. Ott már több
"kisebb", csak néhány négyzetkilométeres jégtábla darab szakadt az óceánba.
Azonban van egy egybefüggő, vízben lévő részével együtt hatezer méter vastag,
háromszáz kilométer széles jég-fennsík, amin már itt-ott megjelentek és szaporodnak a vízzel teli „kutak”, melyek megjósolhatóan
jelzik ennek a hatalmas tömbnek az olvadását, és a bármikor bekövetkezhető
tengerbe szakadását. Ha ez bekövetkezik, mindössze 3 nap alatt olyan globális
cunamit okoz, ami annyiban is különbözik majd a szokásos cunamiktól, hogy a
pusztítása után ez a plusz vízmennyiség nem húzódik vissza, mint a földrengéses
cunamiknál, mert nem lesz hova, vagyis a víz a pusztítása után is a pusztítás
helyén marad. Ha ez az említett hatalmas jégterület már az óceánban utazva a vízkiszorításon túl ráadásul el is olvad, a világtengerek szintjét – beleértve
a beltengereket is, mint a Földközi vagy
az Adria – olyannyira emeli meg, hogy a tengerpartok mindenhol legalább 5-7 kilométerrel kerülnek beljebb,
eltüntetve szigetek ezreit és olyan városokat, mint Brighton, Plymouth, Liverpool, Miami, Sydney stb. 5. Azonban nem is ez lesz a fő baj, hanem a végeredmény, vagyis az eljegesedés.
Ugyanis a jégolvadásokból az óceánokba kerülő víz édesvíz. A mai időjárási és
klimatikus viszonyokat nem a légköri események, hanem az azokat is determináló
globális tengeráramlatok határozzák meg. Ha ezek nem lennének, akkor csak az
Egyenlítő környékén lenne többé-kevésbé elviselhető átlaghőmérséklet. Azonban a
jelenlegi tengeráramlatokhoz fizikai okokból elengedhetetlen a tengervíz
jelenlegi sótartalma. Só nélkül lelassulás, majd leállás várható. Nézzük
példaként a Golf-áramlatot, amelyet tulajdonképpen egy nagy meleg folyónak is felfoghatunk,
és az Atlanti Óceán felszínén folyik. Ezt a sótartalom különbség teszi
lehetővé. Mint közismert, ez az Egyenlítő felől induló áramlat határozza meg
döntően Európa éghajlatát. Útja során amint az Északi-tengerbe ér – szintén a
sótartalom változása miatt – a felszínről hirtelen a mélybe fordul, és az alsó
régiókban elindul visszafelé. 6. A brit kormány az elmúlt év őszén, a fentiek tudatában és teljes titokban
tengeralattjárókat küldött az Északi-tengerhez, hogy tanulmányozzák a mélybe
forduló Golf-áramlatot, majd méréseiket hasonlítsák össze az eredeti adatokkal.
Nos ekkor történt, hogy a tudósok a szokásos adatokhoz képest már 20%-os
sebességcsökkenést mértek a Golf-áramlat mélybe zuhanásánál. Ekkor történt az
azonnali államtitokká nyilvánítás is, amit több ország is átvett, kivéve Norvégiát. 7. Ha a sótartalom csökkenése miatt leáll a Golf-áramlat (s ez a világ többi
tengeráramlatára is érvényes), az érintett területeken „örök” tél következik
be. Ez Európa vonatkozásában először a Brit-szigetekre, Skandináviára, majd
Észak-Franciaországra terjed ki, de pár év alatt eljut egészen Afrika északi
partjáig. Britannia az elmúlt évszázadokban arról volt közismert, hogy
éghajlata mérsékelt, nincs igazán nyár, de igazán tél sem, még a leghidegebb
teleken sem hagyja el a higanyszál a fagypont körüli hőmérsékletet. Nos ezen a
télen sohasem látott hóviharok és mínusz 10 fokos lehűlés is előfordult több
helyen a szigetországban. Ekkor döntött úgy az a tengeralattjáró kapitány, aki
tanúja volt a méréseknek, hogy az államtitok ellenére nem hallgat tovább és kitálal
a világnak. 8. Mi lesz az emberekkel? Várhatóan úgy, mint minden katasztrófa idején,
először segíteni próbálnak egymáson, utána pedig egymásnak esnek. Először
délről indul majd meg minden bizonnyal egy hatalmas menekültáradat az elöntött
tengerpartok, szigetek világából. Olasz, spanyol és görög családok ezrei próbálnak majd megélhetést, letelepedést találni
Európa belső vidékein. Utána rövidesen megfordul a menekültáradat iránya és az
északi népesség igyekszik majd az örök tél beköszönte miatt délibb, még lakható
hőmérsékletű helyeket foglalni el. Természetesen ez nem fog menni élelemhiány,
erőszak és háborús összecsapások nélkül. 9. Mi tehát a Föld jövője? Mint láthatjuk a periodika miatt újabb tízezer évre
jégkorszak következik. A jégkorszaknak az ugyancsak vele párban álló, szintén
periodikusan ismétlődő erőteljes és globális vulkáni boom vet majd véget,
ugyancsak az eddigieknek megfelelően. Az élet legalábbis egysejtű szinten és a tengerekben a jég alatt valahogy ezt az
időszakot is szokásosan átvészeli. A vulkáni tevékenység újra gazdagon ellátja
a talajréteget ásványi anyagokkal, tehát a körforgás újra indulhat, vele a Föld
vegetációja is, majd később az állatvilág is újra indulhat. Hogy lesz-e a
következő jégmentes időszakban is ember a Földön az csak Istentől függ. 10. És végül. Vajon meddig tarthat ez a körforgás? Minden bizonnyal addig, amíg
ki nem fogy a Föld vulkanikus ereje is, hogy tízezer évenként globálisan
megújulva megszüntesse az aktuális jégkorszakot. Ekkor majd marad a jég, és a
Föld véglegesen kihűlve, halott bolygóvá, űrszemétté válik. Természetesen nincs
módunk a fentiek elkerülésére, struccpolitikával sem. Egyet tehetünk. Minden napunknak maximálisan örülni kelladdig, és Isten különleges ajándékának kell tekintenünk!«
Vendi G?rgy írta:
Maximálisan
elfogadom, amit írtál Tibor! Tegnapi ünnepség egyik jelmondata volt a Petőfi
szobornál, Demszky takarodj, lőjük a Dunába! Felnőtt voltam 56-ban, akkor
is szépen kezdődött minden, volt nagy ordítozá...
Hello,
István! Egyetértek
a legutóbbi bejegyzéssel. Félni valója van mindenkinek, aki nem áll be a sorba
(netán múltja miatt is). A március 15. mindenkié! A
kért gyors fordítással kapcsolatosan: az Internet Explorer magyar változata is
megfelelő fordítást ad, pláne ha települt a Google fordítóprogram. Ami
pontosításra szorul: 1.
eredetileg Palaikasztrónál a szökőár magasságát 3–4 méternek gondolták, de
később kiderült, hogy legalább 15
m! 2.
Palaikasztró egyben jelentékeny kikötő volt és beljebb terült el maga a város,
a szökőár (cunami) elérte a hegyek lábát. A város a második legnagyobb Krétán,
Knósszosz után. 3. A C14 vizsgálat pontos eredménye 3350 ± 25 év, korunk
előtt. Ennek közel 100%-os szintű biztonsági alsó határa: Kr. e. 1510 körüli, de
ennél is alább lehet menni. 4.
Kréta északi partjánál a vízfal magassága nem 90 méter, hanem 27,4 méter. Itt megint
keverték az angol „lábot” a méterrel.Az
ígért anyagot később küldöm, ezt szánom „Összefoglaló”-nak – kissé rendhagyó
tartalommal, mely azért kapcsolódik a könyvhöz. Ölel:
Józsi
Vendi G?rgy írta:
Gyors vagy Józsi, mint a villám. Én biztosan nem merem vállalni a fordítást, mert szakszöveg speciális tudást kíván. Egyetlen apró elírás lehetetlenné tenné a szöveg értelm&ea...
Maximálisan
elfogadom, amit írtál Tibor! Tegnapi ünnepség egyik jelmondata volt a Petőfi
szobornál, Demszky takarodj, lőjük a Dunába! Felnőtt voltam 56-ban, akkor
is szépen kezdődött minden, volt nagy ordítozás és elszabadult a pokol. A
rendszerváltás után verbálisan szétzúzták a nép lelkét. Ezért is köszönöm
Bacsinak a kokárdát, bár rövid mondata megkérdőjelezi a szándékát. Magam
részéről lezártam az ügyet és visszatérnék a minósziak viseltes dolgaira Vendi
Mihez
képest, Pista? Március 15-e jelentősége evidens! A figyelmeztetést megköszönöm
a saját nevemben, csak nem értem a célját, hiszen a fórumom nem politikai
párbeszéd folyik! Nagy ritkán ugyan kifakad valaki az áremelések miatt, de
összességében a csapatra nem jellemző a megosztás, irredentizmus. A mellékelt
kokárda nem pártszimbólum, ezért nagyon is megfér a fórumon, és köszönet jár
érte. Üdvözöllek,
Vendi
Gyors vagy Józsi, mint a villám. Én biztosan nem merem vállalni a fordítást, mert szakszöveg speciális tudást kíván. Egyetlen apró elírás lehetetlenné tenné a szöveg értelmét. Amondó vagyok, hogy szívesen venném, ha az írás lényegét közreadnád nekünk Bocsi: Vendi
Dr. Pásztor József írta:
Hello!Gyorsan reagálok: A hosszú cikket nem érdemes lefordítani, a
lényege elérhető a neten. Vigyázni kell a magyar fordítással, mert keveri a
„feet”-et a méterrel – így össze kell hasonlí...
Hello! Gyorsan reagálok: A hosszú cikket nem érdemes lefordítani, a
lényege elérhető a neten. Vigyázni kell a magyar fordítással, mert keveri a
„feet”-et a méterrel – így össze kell hasonlítani a magyar szöveget az
angollal. Elérhetőség a Mozilla Firefoxon: Palaikastro> [7]> Did a Tsunami Wipe out a Craddle of Western
Civilization… Ölel: Józsi
Vendi G?rgy írta:
Hello, Józsi! Élvezettel
olvastam a lefordított cikkedet, gratulálok. Mivel a minószi
hajózásról a legfrissebb adatokat olvashatjuk (az első minószi hajó, amit „épségben” találtak&rdquo...
Hello, Józsi! Élvezettel
olvastam a lefordított cikkedet, gratulálok. Mivel a minószi
hajózásról a legfrissebb adatokat olvashatjuk (az első minószi hajó, amit „épségben” találtak” ) új
színben mutatja be a krétai civilizációt. A kisebb hajók, mint a „taxik”
közlekedtek a sziget körül, mert a jelentősebb városok, paloták a tengerparton
terültek el. Nemcsak utasokat, hanem árukat (állatokat) is szállítottak. Nagyobb mennyiségű
áru szállítására „gigantokat” építettek, de ezek kerülték a nagy tengeri
utazásokat, mert viharba kerülve kevesebb esélyük maradt volna a túléléshez. A 100 méter hosszúságú hajó
nagyon meglepő (kétkedéssel fogadom!), hogy a minósziak képesek voltak erre.
Pszeira Gourniától alig több 1000 méterre van, tehát ideális hely volt arra, hogy a
kerámiákat közelről beszerezzék. Ha jó olvastam a krétai virágzás időtartamát,
jóval 2000 éven át kell értenünk. A paloták előtt épült falvakban sem nomád
életet éltek az elődök, hiszen tudjuk Peter Warrentől, hogy 3–4 méter magas pitoszokat
készítettek, és házak javát már kváderkőből építették (lásd Mürtosz). Ismerték az esztergapadot, a granulálás fortélyait. 1000 év
múlva ezek az edények általánosan megjelentek a szigeten, és termények vagy
élelmiszer alapanyagok tárolására voltak alkalmasak.
Dr. Pásztor József írta:
Szia!Elfelejtettem
beleírni, hogy az általad küldött hivatkozások közül a Palaikasztróra
vonatkozó teljes tudományos közlemény – 22 oldal angolul (Elsevier, 2008 ) –
rendelkezésemre áll. &Iacut...
Szia! Elfelejtettem
beleírni, hogy az általad küldött hivatkozások közül a Palaikasztróra
vonatkozó teljes tudományos közlemény – 22 oldal angolul (Elsevier, 2008 ) –
rendelkezésemre áll. Így pontosan meg tudom ítélni a közleményből levonható
következtetéseket. Az összeállítás röviden érinti Palaikasztrót is. Ölel:
Józsi
doki írta:
Igaza van Vendinek! Heuréka!
Csodálatos a cikk, amit lefordítottál, és egyértelmű a bizonyosság arra, hogy a
minósziak nagyszerű emberek voltak. Többször jártam Pszira-sziget közelében, de
általá...
Igaza van Vendinek! Heuréka!
Csodálatos a cikk, amit lefordítottál, és egyértelmű a bizonyosság arra, hogy a
minósziak nagyszerű emberek voltak. Többször jártam Pszira-sziget közelében, de
általában dél körül értünk Mochloszba, és ilyenkor az összes „csónakos ember”
alszik. 2008-ban újból megkerestük Zsuzsival Gourniát, légvonalban közel van a
szigethez, Pszirához. A Gournia városkában főleg iparosok dolgoztak, százával
találták meg a műhelyeiket. Valószínű, hogy a domb alján lehetett a kikötő. Meglehet,
hogy innen szállították az amfórákat a szigetre. Talán az ókorban még patak is
csörgedezett a hegyek felől, mert csak a kiszáradt patakmedert látni
napjainkban. A parti föveny tele van sziklákkal, fekete kavics ágyazódott be
valamilyen vöröses kötőanyagba. Ehhez a ponthoz nagyon közel van Pszira-szigete,
amely a minószi korban élte virágkorát. Bőven írok a könyvemben is erről. Egész
Kréta tele van ilyen csodálatos helyekkel, s úgy tűnik, hogy egymástól „elszigetelődve”,
de hivatalosan végeznek ásatásokat különböző nemzetek régészei. Ennek meg van
az oka, de nem kívánok vele foglalkozni. A cikkből kiderül, hogy a minószi
kultúra 2050 évig virágzott, tehát túl szerény voltam, amikor 1500 évet
fogadtam el. A hajó méretére vonatkozóan helyes volt a forrásom vagy tegyek a
mondat végére kérdőjelet (50 tipp)? Írtam korábban, hogy Kréta körül intenzív
hajójárat gondoskodott az árúk szállításáról az egyik városból (palotákból) a
másikba. Ha vihar közeledett, akkor besiettek a legközelebbi védett kikötőbe.
Írtad, hogy nem véletlenül hagytál fel a könyvírással, mert az állandóan változó
álláspontok miatt könnyen öngólt kaphat az ember. Úgy védekeztem a zátonyra futástól,
hogy nagy általánosságban összeszedtem, amit Krétáról, illetve a minósziakról
tudni lehetett (ezek a biztos támpontok kézzel bizonyíthatóak). Az elmúlt két hónapban számos új információhoz jutottam, tehát
meg van a lehetőségem, hogy korrekciókat végezzek az új kiadáson. ISBN számon
változtatni el, minden más marad! Képek:
Pszira-sziget
Mochlosz-félsziget levált Krétáról egy földrengés
következtében a minósziak után. A szorosban az épületek falát lefotóztam a
víz alatt.
A kialakult szorosban, Mochlosznál számos fal
látható a víz alatt. A szigeten jelentős minószi épületeket találtak.
Szia
István!
Rendkívül
sajnálom, de amit írtam – igaz. Ezért a cikk egészét leírom. Megjelent Az
Amerikai Régészeti Intézet legfrissebb számában:[hivatkozás megtekintése]...
(„A
publication of the Archaeological Institute of America”, features, Volume 63
Number 1, January/February 2010 – „First Minoan Shipwreck” by Eti
Bonn-Muller) De
előtte: „koszorúként” nem került Akrotiri köré a Nílus folyó, hanem külön a
(keleti) falon van. A tengerre nem képzelhető el még egy város, a töredékek a
bal oldali 1. ill. a jobb oldali 2 városhoz tartozhatnak. Az északi falon lévő
freskó pedig máshogy is összeillesztető (zavaró mindenhol a nem biztos
kiegészítés, pontról pontra kell haladni). Azért nem írtam többek között eddig
könyvet, mert mindent vitatnak, én viszont a maradandóra, biztosra kívánok
menni. Ha közel 2400 évig a döntés ráért – akkor még ráér néhány évtizedet. A
radiokarbon kalibráció pedig helyileg is elvégzendő, biztosan meghatározható
ismert korú minták igénybevételével. Nem hiszem, hogy létezne „általános
görbe”, hiszen rendelkezésemre áll az USA kaliforniai évgyűrű sora a keskeny és
fagygyűrűkkel napjainkig – de nem korrelál pontosan a Mediterráneummal. Tehát
az ominózus cikk:
Váratlan lelet Kréta partján: Kréta
több mint egy évszázada csábítja a régészeket, vonzó számukra a sziklás
partvonal, a legendás királyok fantasztikus meséivel, a ravasz istenségekkel és
a mitológiai lényekkel. A legnagyobb görög sziget, Kréta, a minósziak földje
(Kr. e. 3100 – 1050) egy olyan bronzkori civilizáció, amelyet első uralkodója,
Minósz király a „tengerek ura” alapján neveztek el, akiről úgy mondják – elűzte
a tengeri kalózokat. Thukidüdész szerint megteremtette az első tengeri
királyságot, vagy tengeri birodalmat. A minósziak híresek voltak tengerészeti
bátorságukról, így megnyitották az utat Egyiptom hatalmas királysága, Anatólia
és a Levante felé. Hajóik
ábrázolása bőséges a pecsétgyűrűkről és a freskók alapján. A képek részletesek
és nagy benyomást keltőek: általában mindkét oldalon 15 evezőjük volt és
négyszögletes vitorlák, feltehető hosszuk 50 láb (15,25m) volt. Ennél
alig több volt ismert a tényleges minószi hajózásról mindaddig, amíg a görög archeológusnő,
Elpida Hadjidaki nem tette meg az első minószi hajó felfedezését. Hadjidaki,
ahogy önmagát nevezi a „kikötői lány” ott született Hania város tengerpartján
és ott is nőtt fel. Mint tapasztalt és szenvedélyes búvár, és aki megtanulta a
klasszikus régészetet, megkapta a támogatást az Égei Prehisztórikus Intézettől
2003-ban arra, hogy ősi hajókat keressen Kréta közelében. „– Én mindig szerettem volna minószi hajót találni” – mondta, – Így elindulok utánanézni egynek”. Közel
egy hónapig ő és teamje, három szivacs- és korallhalász a 20 láb hosszú (6,1 m), fából készült
halászhajón keresgélt (járt le, s fel) a sziget partjain. George
Athanasakis-szal (Athéni Politehnikai Egyetem) együtt használtak oldalsó
szkennelésű szonárt, és felfedeztek valami 20 „cél”-t ill.
rendellenességet, ezért a halászokat leküldte megvizsgálni azokat, gyakran
elérték a 400 láb
(122 m)
mélységet is. Egyenként kiderült, hogy azok, lehangolóan, természetes geológiai
képződmények – melyek vontatós halászháló darabokat szakítottak ki – valamint
II. világháborús repülő, egy XIX. századi hajóroncs, több pár cipő. A
kutatás határideje előtt két nappal Hadjidaki elhatározta, hogy sutba dobja a
technikát és ösztöneire hallgat. Tudta, hogy 1976-ban Jacques Cousteau odavitte
csapatát a Pszeira (Pszira) nevű kis szigethez, amely a bronzkorban kikötő
volt, mintegy félmérföldnyire (922,5
m) a Mirabello öböl északkeleti partjától. Ő Atlantiszt
kereste és úgy gondolta, hogy valami összefüggése lehet a közeli Théra
szigettel kapcsolatosan. Cousteau minószi kerámiákat talált a víz alatt,
közel a parthoz, és úgy vélte, hogy olyan hajók rakományából származnak, melyek
Théra Kr. e. 1650 vagy 1520-as vulkánikus kitörése alkalmából bekövetkezett
pusztulásakor vesztek oda. (Úgy hiszik manapság, hogy a leletek Pszeira
házaiból estek oda egy földrengés alkalmával.) Izgatta Hadjidaki-t, hogy ő és
team-je odamenjen ahhoz a helyhez 300 lábnyira (91 m), ahhoz közel, ahol
Cousteau volt. „– Azt gondoltam, hogy
miért ne mehetnék oda, és ellenőrizhetném magam?”– emlékezik vissza. „– De én azt mondtam, hogy nem oda megyek,
ahová Cousteau lebukott. Oda megyek, ahol mélyebb.” Elsőként Giorgosz
Klontzasz-t kérte, hogy merüljön le. Hadjidaki izgatottan várt a hajón öt óra
hosszat, amely az átlagos összes ideje volt az egyszeri merülésnek, beleértve a
megállásokat a dekompresszió céljából. Ámde Klontzasz csupán fél órával később
tért vissza. „Felbukkant, kezei telve ősi
edényekkel” – sugárzott a kutatónő! „–
Gyerünk!” Eléggé bizonyos volt, hogy poharak, kancsók és amfórák fekszenek
a tengerfenéken, így a következő pár nap alatt a csapat számos egyéb példányt
gyűjtött össze a felszínről. 2004-ben
kibővítette a csapatot és feltérképezte a helyszínt. A következő évben széles
skálájú felszín alatti ásatás történt. „–
Mindent homok borított a sziklák között” – mondja Hadjidakisz. – Amint ástunk, egyre több és több került
még elő”. Eddig
Hadjidaki munkacsoportja mintegy 209 kerámia edényt emelt ki, körülbelül 80
közülük teljesen és egyértelműen úgy voltak meghatározhatóak, mint folyadékot
tartalmazó nagy amfórák és edények – bor és olívaolaj tárolására, bár semmi
maradvány nem volt észlelhető. Egy maréknyi tárgy, beleértve főzőedényeket,
kancsókat, néhány poharat: bizonyára a hajó legénységéhez tartozott. Philip
Betancourt, mint minószi cserépszakértő, aki célzott ásatásokat folytatott
Pszeira-nál 1986-1996-ban, megvizsgálta a helyszín leleteit. Bár semmi
famaradvány nem élte túl a hajót, mégis meg volt győződve arról, hogy e
rendkívül nagy csoport lelet hajóról származik, mind egyazon korszak leletei
(Középső Minószi II.B, Kr. e. 1800 – 1700/1675), és mind Kelet-Krétán
készültek. „– Az ember nem kap mindennap
ilyen leletegyüttest, mint ez,” – mondja „– kivéve, az olyan speciális helyzetet, mint esetünkben, egy
hajóroncs.” Továbbá, mivel míg az edények helyben voltak és szájukkal
lefelé találták azokat, azt látszik bizonyítani, hogy a hajó teljesen
felborult és a hajófenék lefedte a rakományt. „Ez segíthet megmagyarázni azt, hogy miért nem maradt semennyi
faanyag,” mondja. Hadjidaki
gondosan tanulmányozta a leletek elhelyezkedését, együttműködve az építész
Dimitri Timologosz-szal, aki megrajzolta a tárgyak elhelyezkedésére alapozott
tengeralatti térképeket. A térképeken talált egy keskeny edény-ösvényt,
körülbelül 100 láb
(30,5 m)
hosszan a hajó északi végénél, ahol úgy gondolja: a hajó fenéket ért. A
szállítmány-ösvény kitágul egy ovális, 50-től 65 lábnyi (15,24 – 19,8 m) területre, amely a
leletek szétterülése. A régésznő ebből úgy gondolja, hogy a hajó 32 és 50 láb ( 9,8 m – 15,24 m) hosszúságú. Azt
véli, hogy hasonló de nagyobb volt, mint az 1991-es ásatáskor Pszeiránál talált
szerpentin pecsételőn ábrázoltak. Az egy hajót mutat, csőr alakú orral, magas
farral, egyetlen árboc kötélzettel csatlakozva a hajótesthez (de nincsenek evezők,
mint a korábbi minószi hajóábrázolásokon). Alexander
MacGillivray, Palaikasztró ásatásainak vezetője, mely utóbbi a legkeletebbi minószi
város Krétán, szintén megtekintette a leletek egy részét. „– Ez fantasztikus, hogy megpillanthatjuk egy olyan hajó rakományát,
amely a Kelet-Mediterráneumban süllyedt el, amikor a minósziak éppen elkezdték
a paloták építését”, – mondja. „– Ebben
az időben a krétaiak sok nyersanyagot importáltak, hogy üzemanyagul szolgáljon
az első nagy európai civilizáció kialakításához. Ezt mind a tengeren keresztül
végezték –és azon idő első
hajópéldánya a Pszeira-án talált hajó”. Pszeira-nak
arccal Kréta felé déli irányban, két kikötője volt, mindkettőt félszigetek
védték, ahol a hajók horgonyoztak. A fő kikötőből egy nagy kőlépcsőzet vezetett
fel a városhoz, melynek mintegy 60 háza volt. „– Nem tudni, hogy vajon a hajó a szigetről indult-e, vagy kikötni
készült ott, véletlenül megbillent és elsüllyedt,” – mondja Betancourt. „– De biztos, hogy dolga volt Pszeira-n,
mivel nagyon közel volt hozzá”. A
cseréptípusok, amelyekből a rakomány állt, arra engednek következtetni, hogy a
hajó két krétai helységből is szállított. Az edényekre alapozva, Hadjidaki és
Betancourt is úgy gondolja, hogy a hajót nem külföldi útra szánták, hanem helyi
célpontú volt. „– Az nagyon gyakori
látvány lehetett – hogy a viszonylag kicsi hajók voltak a helyi kereskedelem
eszközei a sziget keleti és nyugati pontjain,” mondja Betancourt. „– E hajó rengeteg információval szolgál
arra, milyen is volt a tengerjáró emberek normális kereskedelmi gyakorlata.” Ezzel egyetért Jan Driessen, a kelet-krétai Szisszi-i minószi település
ásatásvezetője. „– Ismerjük a freskókat
és az egyéb képi ábrázolási anyagot egész Krétán, azt hogy a minósziak jó
hajósok voltak és különböző típusú nagy hajókkal rendelkeztek,” mondja. „– A Pszeira-roncs úgy tűnik, part menti
célt szolgált, a rövidjáratú tevékenység kliensei számára. Segít nekünk, hogy
vizuálissá tegyük a terjesztés folyamatát.” Hadjidaki
2009 szeptemberében fejezte be az utolsó évad ásatásait, feltárt még 60
agyagedényt. Ez idő tájt a leletek a friss vízben áznak, hogy eltávolítható
legyen a tengeri üledék bevonata. Ezután a konzervátorok megtisztítják, majd
tanulmányozzák a szakértők – beleértve Betancourt-ot – és idejönnek a kelet-krétai
Sziteia Régészeti Múzeum egyéb képviselői. De Hadjidaki úgy érzi, hogy már
jelentős, amit tett. „– Ez az egyetlen
minószi hajó, amit valaha is feltártak,” – mondja széles mosollyal.
„Korszakalkotó” Figyelmedbe ajánlom az utolsó mondatot.
Nekem nincs mit hozzátennem… A könyv érdekében kérlek, bízz bennem, rossz
tanácsot, vagy védhetetlen kifejtést eddig sem nyújtottam és ezután sem fogok…
Ölel: Józsi
Vendi G?rgy írta:
Mindenkinek! Követni nem tudlak benneteket, de
értékelni igen, Józsi és doki párbeszédét élvezem, amelynek témája néhány
egyetemi könyvtárnak is előnyére válna. Eljutottak a felek...
Mindenkinek! Követni nem tudlak benneteket, de
értékelni igen, Józsi és doki párbeszédét élvezem, amelynek témája néhány
egyetemi könyvtárnak is előnyére válna. Eljutottak a felek egy olyan felismerésre,
amit mások még hallásból sem ismernek. Kíváncsian várom a megújult 50 tippet.
Ez az anyag lehetne a gerince az atlantiszi problémára. Lássuk be, hogy a
minósziak 1500 évig voltak a porondon, Európa első palotáit ők építették az Égeikumban.
Szinte az akkor ismert világ (európai szemmel) helyeit bejárták, kolóniákat
hoztak létre. A hajózásban úttörők voltak! Én is azon vagyok, hogy a Hajófelvonulásra találjatok megoldást.
Könnyű nekem javaslatot tenni, de nagyon remélem, hogy valaki felkiált: – Heuréka!
Legyen ez Tibor, Józsi, Doki, Bacsi vagy Pesszimusz…
doki írta:
Hello, Józsi!Valóban
óriási méretű a megtalált hajó, mert több ezer amforát találtak rendezett
sorokban, a tengeri iszapban. Persze a hajó megsemmisült a fa lebomlása miatt.
Nem tudom, hogy a rég&eac...
Hello, Józsi! Valóban
óriási méretű a megtalált hajó, mert több ezer amforát találtak rendezett
sorokban, a tengeri iszapban. Persze a hajó megsemmisült a fa lebomlása miatt.
Nem tudom, hogy a régésznő mi alapján kalkulálta ki a hajó méretét. Azt is
tudni kell, hogy az ókorban számos képtelen méretű építményt, eszközt hozta létre az
ősök, amire nem találtnak mai napig magyarázatot. A
másik téma a Hajófelvonulás! Akrotiriben előkerült régészeti leletek azt
szimbolizálják, hogy Théra lakói teljesen önállóak voltak, nem függtek alárendelt viszonyban sem Krétával, sem Egyiptommal. Míg Kréta
ontotta a mezőgazdasági termékeit (búza kivételével), legértékesebb terméküket,
az olíva olajat, addig Théra behozatalra szorult a mezőgazdasági termékekből. „Városállam”
volt, a térség egyik legdinamikusabb gazdasági befolyással bíró hatalma. Északra
tartó krétai hajók első „állomása” Théra lehetett. Visszatérve a freskóra, a
bal oldali várost – szinten minden kutató, aki részt vett a freskótalány
megfejtében – Akrotirinek tarják. Tudomásom szerint a házak elrendezése –
építészetileg – egyértelműen kükládikus stílusban lett kialakítva. A kérdés csak az, hogy miért
került a freskó fölé, mintegy koszorúként Akrotiri város fölé a Nílus folyó az egzotikus állatokkal,
pálmafákkal? Mit akarhattak ezzel kifejezni? Peru-nefer – Nílus folyó – egyik
mellékágát ábrázolták volna? Mindennapos bejárásuk volt a deltába? Ha igaz, hogy Peru-nefer egyik kikötőjében
javítottak minószi hajókat is, akkor minden lehetséges. Ezzel az Akrotiri festő
azt fitogtatta, hogy ők szövetségben vannak Egyiptommal? Mindezek a kérdések özöne
merül fel bennem, de biztos van rá magyarázat. Ettől még a freskó Akrotirit
ábrázolhatja, mert a hajók Kréta felé (vagy Peru-nefer irányába) vonulnak. Még pedig Akrotiriből, két
irányból! Ezt a momentumot legutóbb is kihangsúlyoztam. Knósszosz előtt felismerhető a kikötője, Amnisszosz, az óriási szent
lépcső szürke színeivel. Vagy az is lehet, hogy Akrotiri és Knósszosz között, a
sérült fríz középső részén, akár Peru-nefer egy részlete is lehetett. Idáig Málliának gondolt építmény lehetett a deltában is? Vagyis, Akrotiriből a hajók
először Egyiptomba tartottak, majd onnan Knósszoszba. Persze ez csak verzió, tovább kell kutatnunk. Kapaszkodó tény, hogy a Nílus torkolatban
nincsenek magas hegyek, így a talány, egyelőre jövő zenéje. Józsi! Benned van
minden bizodalmam.
Szia, István!Majd átnézem a honlapon. Nem hagy
viszont nyugodni az a gondolat, hogy honnan került a szövegbe a 100 x 30 m-es
minószi hajóroncs. Iraklionban Kr. e. 1500 táján csak 23 x 6 m-es hajók
befogadására alk...
Szia, István! Majd átnézem a honlapon. Nem hagy
viszont nyugodni az a gondolat, hogy honnan került a szövegbe a 100 x 30 m-es
minószi hajóroncs. Iraklionban Kr. e. 1500 táján csak 23 x 6 m-es hajók
befogadására alkalmas hajókészítő műhelyt tártak fel (Antonisz Vaszilakisz,
2006). Másik lényeges közlendőm: Újra megnéztem
a „Hajófelvonulás” című freskót és „Peru-nefer”- ’Ezbet Helmi – Tell el-Dab’a
freskóit, valamint a „királynői koronát”. Egyértelmű számomra, hogy Akrotiriben
a folyó-ábrázolás azonos a Nílus egyik ágával (pálmák, griff mk. helyen és
virágmotívum a koronán valamint az Akrotiriben talált rozettamintán belül), az Égei
ihletésű város (hegy alatt város és hajótörés, katonák felvonulása [lehet, hogy
mégis téglalapalakú marhabőr pajzs!]) lehet Anatóliában (Milétosz), Kánaánban
(Tel Kabri), de MÁS MEGOLDÁS ALIGHA LEHETSÉGES ! Ölel: Józsi
Ui:Megnéztem az eredeti angol cikket, ott
ugyanezen számok „foot-feet”-ben megadottak. A fordítóprogram ezt nem mindig érzékeli. Ebből adódik a
félreértés. A méretek: 32–50 láb (=9,8-15 m) hosszúság, alakja
ovális. 2009 szeptemberéig 269 kerámiát hoztak fel. A túlzott méretek a búvárnő
klasszikus hajóroncsából is idejöhettek (Kr. e. IV. sz), mert ott szerepel több
ezer amfora. „A Múlt-kor” cikke is hibásan fordít, mert nem a vitorla magassága
15 m,
hanem az ábrázolt hajóé (a becslés festmények alapján történt). A szétszóródott maradványok 100 láb (30,5 m) hosszan terültek el.
A cikket átolvasom, ha érdekeset találok – jelentkezem.
Szantorini csodái 5.Különös élmény repülőről látni
a szigetet. Második képen az alacsonyabb Mesza Vouno-hegy látható a
hajtűkanyarokkal (tetején az ősi Théra város romjai), harmadikon Kamari partja...
Szantorini csodái 5. Különös élmény repülőről látni
a szigetet. Második képen az alacsonyabb Mesza Vouno-hegy látható a
hajtűkanyarokkal (tetején az ősi Théra város romjai), harmadikon Kamari partja látható (2004)
doki írta:
Szantorini csodái 4.Szkarosz-hegy
csúcsa - jellegzetes alakja miatt - hangsúlyosan emelkedik ki a kalderában Imegrovigli nevű város közelében.
A vulkanikus hegyet csak megszállott turisták látogatják. Valamikor it...
Szantorini csodái 4. Szkarosz-hegy
csúcsa - jellegzetes alakja miatt - hangsúlyosan emelkedik ki a kalderában Imegrovigli nevű város közelében.
A vulkanikus hegyet csak megszállott turisták látogatják. Valamikor itt volt a
főváros, amelyet körbevett egy középkori erődítmény (velenceiek). Ellenség sem
tudta bevenni, de a természet igen, egy földrengés során kalderába beomlott az összes építmény rajta.
Kép: 2005
doki írta:
Szantorini csodái 3.Kolumbo-fok alatti föveny kevésbé ismert a turisták körében.
A sziget keleti oldalán, nehezen megközelíthető helyen található, főleg nudisták látogatják. Foto: 2005...
Szantorini csodái 3. Kolumbo-fok alatti föveny kevésbé ismert a turisták körében.
A sziget keleti oldalán, nehezen megközelíthető helyen található, főleg nudisták látogatják. Foto: 2005
doki írta:
Szantorini csodái 2.Mesza
Vouno-hegy mészkő tömbje Kamari és Perissza között emelkedik ki a tengerből. Valamikor nem is olyan régen még
széles út volt a két település között a hegy alján, de egy...
Szantorini csodái 2. Mesza
Vouno-hegy mészkő tömbje Kamari és Perissza között emelkedik ki a tengerből. Valamikor nem is olyan régen még
széles út volt a két település között a hegy alján, de egy földrengés
következtében elsüllyedt. Most csak hajóval lehet körbejárni a két üdülőhelyet (vagy a szigeten közúton).
A 2-es kép is jó tükrözi a földrengések hatását, mert a hegy hasábokra hasadt. Egy
nagyobb földrengés során bármikor szétnyílhat a hegy. Fotó: 2005
doki írta:
Szantorini csodái 1.Ebben a kellemetlen
időjárásban nézegetem a régi képeimet. Talán nem veszitek rossz néven, ha ebből a csokorból közreadok néhányat. Kezdem a Vörös-parttal, a sziget egyik csodá...
Szantorini csodái 1. Ebben a kellemetlen
időjárásban nézegetem a régi képeimet. Talán nem veszitek rossz néven, ha ebből a csokorból közreadok néhányat. Kezdem a Vörös-parttal, a sziget egyik csodájával, 2005-ből.
Hello,
István! Megkaptam
a tippeket, át fogom nézni gondosan. Most azonban még három észrevételemet
írnám le gyorsan:
A „Nyugati Házban”
talált freskón a vízgyűrűvel körülvett város előtt lévő sziklán álló
tornyon nincsenek emberek, ezért inkább világítótorony lehet.
A Dia szigetnek
gondolt ábrázoláson háznyom is látszik.
Az
északi falon lévő város-freskó vihart vagy tengeri ütközetet ábrázoló része
balról épület képtöredékét mutatja, ezért lehet, hogy máshova tartozik a rész
bal oldali alsó darabja. Az ábrázolás inkább viharra utal, ehhez hasonlót japán
ábrázoláson láttam.
Ölel:
Józsi
doki írta:
Tibor! Soha ennyire nem élveztem a fórumot, mint mostanában, és csak
gratulálni tudok Józsinak, hogy a lehetetlen helyzetekből is kikerekít valamit,
ami izgalmas, tudományos, és korszerű. Úgy gondolom, hogy egy tucat kö...
Tibor! Soha ennyire nem élveztem a fórumot, mint mostanában, és csak
gratulálni tudok Józsinak, hogy a lehetetlen helyzetekből is kikerekít valamit,
ami izgalmas, tudományos, és korszerű. Úgy gondolom, hogy egy tucat könyvet is képes
lett volna megírni, ha könyvírásra szánja fejét, de nagyon értékeljük így is hozzászólásait
a fórumon. Tegnap a Pólusban 3 helyen láttam árusítani a könyvemet. Jó érzés volt. A
Libriben egy eladóhoz odamentem és kértem egy Atlantisz témájú könyvet. Van itt
egy – mondta, és hozta a könyvemet, dicshimnuszokat zengett rá, én meg megjegyeztem,
ezt a könyvet biztos nem veszem meg. Felháborodottan kérdőre vont! – Egyáltalán
belenézett már a könyvbe? – Igen, én írtam! Poénnak is jó volt, és azokra a
barátaimra gondoltam, akikkel sokat kínlódtam, amíg egy-egy témát végig rágva
megegyezésre jutottunk, de megérte. Józsi! Kijavítottam az 50 tippet, a
sorrendet, ahogy kérted, elküldöm levélben, aztán felteszem a fórumba, ha jónak
tartod.
Szia,
István! Az
utóbbi időben gondolatébresztő „csevegésünk” volt. Ezért újra átnéztem Tell
el-Dab’a, Kréta és Akrotiri freskóit, valamint töprengtem a „királynői korona”,
a Kamaresz-kerámia és pecsételők fölött. Nagyjából 6 fő korszakba soroltam az
áttekintetteket (nem tudományosan, hanem művészi szemmel).
Kezdeti fejlődés, a
ködbevesző múlttól a Középső Minószi III. végéig. Fokozatos fejlődés a
primitívtől a fejlett művelődésig, az Első Palotakorszak végéig. Kamaresz árúk,
első freskók.
Második Palotakorszak,
Késő Minószi I.A.: Knósszosz egyes leletei, valamint Kréta-szerte. Még
III. B típusú edények gyártása is folyik. Hian fáraó kartusa.
Átmenet a Késő Minószi
I.A és I.B között. Knósszosz, Amnisszosz, Mélosz, Akrotiri. Akrotiriben
ugyan nincs I.B- kerámia, de a freskókon, áldozati edényeken a motívumok
igen. A freskók itt élettelik, szabadabbak. Amnisszosz freskója szintén
egyidejű. A „tengeri stílus” kezdetei. Knószoszban királynő, Akrotiriben
főpapnő uralkodik (trónszék Knósszoszban, oltárszerű ülőke Akrotiriben).
Késő Minószi I.B –
II. – III.A. A fejlődés csúcsa. Minósziak Egyiptomban, „királynői korona”
(kamaresz elemek, állatszarvak mint krétai pecsételőkön), freskók (a griff
összeköti Knósszoszt, Akrotirit és Tell el-Dab’a-t, a többi elem is ismert
Krétáról és Akrotiriből ). A korona már a XVIII. Dinasztiát jelenti! Kréta
körzete Egyiptomban „Keftiu” nevet viseli. Majd Krétán a merevedő
„palotastílus” mellett a gyengébb minőségű tömegtermelés. Krétán „Az
Állatok Úrnője” (Kübelé – Potnia Théron – Qérai Egy) uralkodik, más néven
Ariadne. Mükénéi befolyás, majd uralom.
A kultúra
profanizálódása, primitívvé válása, átmenet a geometrikus stílus felé, a
„Sötét Kor” kezdetéig. Egyiptomban elfeledkeznek „Keftiu”-ról, Idoméneusz?
Archaikus görög kultúra
megjelenése (dórok).
Sehol
nem tapasztalni igazából kulturális törést, a fokozatok folyamatosan – látható
törés nélkül – mennek át egymásba, több stílus is együtt él, de a régebbiek
lassan elenyésznek. Igazából újat a görögök hoznak. Az egész egy Gauss-görbével
írható le. Ennyiben összegezném stilisztikai (nem igazán kronológiai)
véleményemet. (A pusztulás-pusztítás jelei legtöbbször különböző időpontokban
észlelhetők, de nem törik még derékba Kréta kulturális egységét, bár vannak
helyi változatok.)
Ölel:
Józsi
doki írta:
Szia
Józsi!Aki
tengeren délről közelíti meg Szantorinit, annak szembetűnik Akrotirifok a
világítótoronnyal, amely egy magas szirten áll (lásd az 1-2-3 képeket). Jobbra kisebb-nagyobb hegyek
látszanak Akrotiri fe...
Nem ismerek Rád, felesleges mozdulatok (?) és így tovább. Azt mondod, hogy ideje befejezni. Most kezd érdekes lenni a dolog. Igaz, a napi gondok gyötörnek, de végére szeretnék járni a Théra ügynek. Egyébként viccnek is jó, amit írtál. Cudar hideg van kint, a macskán dorombol mellettem, már csak egy kemence kellene
Szia
Józsi! Aki
tengeren délről közelíti meg Szantorinit, annak szembetűnik Akrotirifok a
világítótoronnyal, amely egy magas szirten áll (lásd az 1-2-3 képeket). Jobbra kisebb-nagyobb hegyek
látszanak Akrotiri felé (fehérsziklák, vörös sziklák). Aszproniszi nem jöhet
számításba Mavor szerint sem a beépítettség szempontjából, de rajta is
kialakíthattak világítótornyot a minósziak. Akrotirit ábrázoló képet jó lenne még tovább analizálni.
Nem hiszem, hogy csak mi lehetünk ennyire buzgómócsingok. Hátha találunk egy pontosabb
leírást vagy számítógépes elemzést a frízről. Marinatosz lánya biztos leírta a kép értelmezését. Józsi! Gondolt csak el, hogy a puzzle játékban mekkora lelkesedés és fantázia kerekedett a "laborban", amikor egyre több részlet került elő a Hajófelvonulásról. Biztos, hogy leírták, de hol lehet az írás? Szóval bal oldali képből sok mindent
ki lehetne olvasni. Jó lenne, ha Tibor ehhez aktivizálná magát, persze ha nem sokalt be tőlünk. A középsőn részen, Mállia
előtt, harsány, nagyjából kör alakú alakzatok nem lehetnek mások, mint Dia. Kréta
és Szantorini között ez a legnagyobb sziget. Galanopulosz, Hédervári, Mavor,
Marinatosz és mások szerint is nagyon fontos hely lehetett Amnisszosztól
északra fekvő tekintélyes méretű krokodilra hasonlító sziget. Dia felszíne sziklás, lecsupaszított.
Olyan magyarázatokat írnak a kutatók, hogy itt lehetettek Amnisszosz kikötő
hajójavító-műhelyei, mert Kréta közelében sekély lehetett a kikötő. A képen mindenütt
csak csónakok vagy kisebb bárkák láthatók. Amnisszosz valójában lapos terület,
középen van a mi Gellért-hegyünkhöz hasonló, de jóval kisebb hegy (4-5 kép), ezt a víz
nagyjából körbeölelte a minószi időkben. Ma is látni a parton belül a homokot,
az északi szél hordja és feltölti a belső területeket. A jobb oldali képen a
lépcsősor majdnem a kikötőtől indul a palota felé. A „Királyi út” valóban leért
a kikötőig, két oldalát kisebb-nagyobb villák szegélyezték. A romokat megtalálták, bár az egyre növekvő főváros, Iraklion építősi szét rombolták a régészeti leleteket. Több helyen pihenő
részt alakítottak ki, a lépcsők nem folyamatosan emelkednek, mert Knósszosz 6-7 km-re lehetett a parttól. Képek: 1-3, ahogy behajózunk dél felől Szantorinire, első az Arcos-hegy, Akrotirifok a világítótoronnyal, és Aszproniszi és Akrotirifok közötti Nyugati bejáró. 4-5 kép: Aminisszosz-hegy a tenger és a Freskók villája felől. Ez a hegy teljesen le van pusztulva, de sok helyen jól látni, hogy megdolgozták a hegyet, s kisebb -nagyobb mélyedések, szabályos gödrök áldozati helyek látszanak.
Helló, István ! Köszönöm a gyors reakciódat. Reagálok
is.
A bal oldali város széles tengeri bejárata előtt
egy magas torony áll – bal oldalt – és láthatólag egy kis előreugró
sziklán áll, mely nem függ össze a várossal és mögötte is víz lehet. Gyanítom,
hogy Aszproniszit ábrázolja, rajta őrtoronnyal, esetleg világítótoronnyal.
A Krétát ábrázoló képen elfogadom végül is, hogy
Dia szigete is ábrázolódik. J. W. Shaw „Bronze Age Harborsides” c.
közlésének 431. oldalán olyan értelmezés van (rajzban), amely ezt lehetővé
teszi. Ugyanis a második és harmadik város között két egymást követő öblöt
tételez fel, közöttük sziklás hegyfok. Azonban egy hajó benyúlik a
félszigetszerű hegyfok mögé. Csak az zavar, hogy olyan helységet kellene
keresni (harmadik városként), amely közvetlenül a tengerpart közelében
van, vagy onnan jól látható és lépcsősor jellemzi. Úgy nézem, fölötte – a
hegyekben – még egy helység lehet (ez belemagyarázás is lehet, ha a város
nagy kiterjedésű). Nem tudni, hogy Amnisszosz valaha hogyan nézett ki?
Üdvözöl: Józsi
doki írta:
Kedves Józsi! Az
utolsó soraidban azt kérdezed, hogy: „maradjon minden az elkövetkezendő
nemzedéknek?” Az mondom, hogy nem! Nem tudom, hogy Mavor óta végeztek-e a Chain
amerikai kutatóhajóhoz (1966) hasonló m&eacu...
Kedves Józsi! Az
utolsó soraidban azt kérdezed, hogy: „maradjon minden az elkövetkezendő
nemzedéknek?” Az mondom, hogy nem! Nem tudom, hogy Mavor óta végeztek-e a Chain
amerikai kutatóhajóhoz (1966) hasonló méretű oceanografiai vizsgálódást
Szantorini körül? Az akkori világ legfejlettebb tudományos módszereit vetették
be, igaz viszonylag rövid ideig kutakodtak. Hát igen, görög terület, nem
érdemes ott keresgélni. Sokkal izgalmasabb piramisok tövében kutakodni. Mavor
professzort idézem, amint először életében Szantorini szigetére lépett: „…ahol most állok, Thérán pecsételődött meg
a preklasszikus világ sorsa.” Mavor könyve inkább olvasmányos mű, mint
tudományos munka, de sok alapigazságot közöl, bevallom, nagy hatással volt rám,
akárcsak dr. Hédervári Péter. Mavor az alábbiakat írja: „…Az Akrotiritől délre felfedezett beomlásos kaldera pedig arra utal,
hogy a mólókat nyugat felől szárazföld védte”. Vajon mire gondolhatott? Érdekes, hogy a déli parton a tengerben
nem vulkáni kúpokat említett, hanem: „…szigetet,
ami korábban védelmet nyújtott a Kréta felé néző déli partoknak. A minószi
flotta valószínűleg itt horgonyzott, szorosan a part mentén…” A Kristiana
vulkanikus szigetei mellett többször elhaladtam hajóval. Tekintélyes méretű
tömbje, Théra központi kürtője az Égei-tengeren délnyugat-északkelet irányban
futó hatalmas földkéreg-törésvonalon helyezkedik el. Keveset lehet róla olvasni,
a keresőbe hiába írom be a sziget nevét (3-4-5 képek). A „Hajófelvonulás”
fríz közel 7 méter
hosszú. Valóban a freskó közepe egy kicsit zavaros, de Akrotiritől délre látható
nyúlványról nem tettél említést. Mögötte és előtte is két tengerjáróhajó úszik
déli irányában. Mi a csuda lehet ez? Mit akartak ezzel kifejezni, mintha
Akrotiri és a nyúlvány mögött is volt egy kikötő. Dr. Galonopulosz szerint
csalódást éri azt a kutatót, aki a bronzkori állapotokat véli felfedezni a
jelenlegi partokon. A sziget 150 hidrogénbombának megfelelő erővel tört ki! Tetszik
a szkeptikusságod, ezért is fogadom el észérveidet. Nem szabad a gondolatainkat
a fantázia szárnyára engedni, vagy ha mégis, tudjuk, hogy meddig lehet elmenni… Befejezésül,
nekem is az a véleményem, hogy Akrotiri feltárásához csákánnyal kezdett Marinatosz,
majd pemzlivel folytatta. Szörnyű volt látni az összetákolt tetőzetet, rozsdás
oszlopokat Akrotiriben. Legalább hatszor voltam ott, de a portól alig láttam
valamit és bosszantott, hogy az európai civilizáció egyik rejtélyét ekkora
összevisszaságban láthatom. Az egész tetőzet felett most már – európai
összefogással – új tető épült, de még zárva van a terület az ominózus halálos
baleset miatt. A freskók restaurálását Marinatosz lánya végezte el, igazi
szakember, nemzetközileg elismert szaktekintély, Bietakkal is dolgozott a Nílus
deltában. Képek: 1-2 Szantorini, a csoda (2008 ) 3-5 Kristiana (2007-2008 )
Dr. Pásztor József írta:
Hello,
Doki! Megkaptam újabb véleményedet, figyelemre méltó.Azonban szeretnék néhány
alapvető kérdést tisztázni. Az ásatások egész szervezése és a freskók hiányos
dara...