Hello Doki!
Tim Severin, James W. Mavor, JR. professzor könyvének előszavában írta:
„…Bármely gyakorló régész, aki dolgozott már külföldi terepen, a könyv lapjait forgatva – meglehet, hogy némi nosztalgia érzésével – hamar észreveszi majd a gyülekező viharfelhőket. Idegengyűlölet, szakmai irigység, a helybéli vetélytársak gáncsoskodása, nehézkesség, az új módszerek félreértelmezése, személyi ellentétek – minden összejött Thérán, ami robbanáshoz vezethet”.
Úgy vigyázz doki, hogy a Minósz gyűrűddel is meg lehet a bajod a szkeptikusokkal. Ezt nem azért mondom, hogy visszatartsalak, hanem inkább bátorítalak. Ha terved valóra válik, és Józsi anyaga bekerül a könyvedbe a gyűrűd fotóival, akkor megint olyannal rukkolsz elő, amivel más senki
Vendi
 

Kedves István!
Amit írtál, abban teljesen igazad van. Én is ezt a közeget észlelem. Gondolkodni, töprengeni, elemezni, értelmezni, folyamatokat előre jelezni, sőt bármiben nem úgy dönteni: jobb, ha vesz az ember egy kötelet és megspórol másoknak egy kis munkát. Hadd repüljön a szájukba a galamb. Nem baj, ha egy kissé rothadt és/vagy mérgezett… De nem szaporítom tovább a szót. A gyűlölködés szoros összetartó erő, csak sajnos egyszer az ilyen csoport pórul jár. Aztán egyenként szaladgálnak feljelenteni a másikat. Én ott voltam: mentek az amerikaiakhoz jelengetni… Utána meg itthon Dunát lehetett rekeszteni az ellenállókkal…
Mellékelten küldöm a nyersanyagot. Nem biztos, hogy tökéletes, de „megér egy misét”. A kritika csak javára válhat. Van(nak) köztünk, akik e témában autentikusabbak, nem akarom elvenni Tőlük a kenyeret. Távolról sem gondolom, hogy a problémát megoldottam, de már annyira körbe jártam, amennyire az én szintemen egyáltalán lehetséges. Valójában jelenleg nincs újabb ötletem. Új adatokra várok.
További szép napot kívánva, ölel: Józsi

Kedves Józsi!
Talán a görög irigység, kisstílű magatartása az oka, hogy a tudományos eredményeiket hibernálják (szavaiddal élve). Amikor Szakellarakis görög régész feleségével feltárta Anemoszpiliát, és az emberáldozat tényét bejelentette, gyorsan visszavonulásra kényszerült a görög közvélemény felháborodása miatt. A görögök nem voltak barbárok  - állította a közvélemény - még Marinatosz is negatívan állt a régész bejelentéséhez. Dr. Colin MacDonald  régész  (1990-1999) Knósszosz feltárásakor 5 gyermekcsontvázat talált, de álmában sem gondolt arra, hogy a gyermekeket feláldozták. Csontról eltávolították a húst…
Érdekes véleményt olvastam minap V.V. tollából (magyar kórkép?): «Nagy erőkkel állsz szemben. Észrevétlenül átveszed a szókapcsolataikat, az ingerültségüket, a ziháló mondataikat. Rád fröccsen egy kis nyál, miközben a bőröd alá fúródnak a nickneveik. Ők azok, akik egy emberként utálnak, bár ki legyél is, Nobel-díjas vagy x-faktorrral áldott megasztár (még nem tudják, mi vár rájuk), Kossuth díjas színésznő vagy reklámstatiszta, olimpikon vagy gimnáziumi tanár, jól menő vállalkozó vagy orvos. Amennyiben egy kisebb-nagyobb közösség ismeri a neved, előbb-utóbb megszégyenülsz. Ha ez bekövetkezik, horgasztott fejjel tanácsos „alászállni” egy sírgödörbe, és csendben, nehogy a fórumozók felfigyeljenek rá, magadra húzni a koporsófedelet. Akkor majd nyugodhatsz békében.
Megállíthatatlan az irigységagresszió. Ahogy T.A. pszichoterapeuta egy portál interjújában fogalmaz, vörös szőnyeget görget előtte az internet. Cs.V. etológus szerint nincs ebben semmi meglepő, hiszen együtt gyűlölködni közösségi élményt jelent. Talán kevésbé kovácsol össze, mint egy szeretetközösség, de szegény ember vízzel főz. Nyilvánvalóan szerencsétlen emberekről beszélünk, hisz aki életének elégedett szakaszát éli, annak egyszerűen nem esik jól a „fikázással” (szakszó ) járó negatív, agresszív érzéseket átélni… Bárkit utolérhet a rivalizációs düh: sajnos a szakembereknek sincs receptjük arra nézve, mit lehet ellene tenni. A személyeskedő fórumok nem csupán mérgesek, mérgezők is. Szerencsére az internet dicséretesen demokratikus műfaj, a fájdalom-és indulatlavina egyformán maga alá temeti nemcsak olvasóit, de kommentelőit is.»
Öleléssel, doki

Kedves István!
Már egy ízben vitáztunk a Cousteau kérdésről. A görögök keltették rossz hírét, féltve renoméjukat. A linkek nem nagyon ingatnak meg. Az igaz, hogy módszeres kutatásra nem volt ideje és a tudományos világ (víz alatti régészet), mint ousideret kezdi elfelejteni. Esete nagyon hasonlít Mavoréhoz. Ezért félek én is a nyílt színrelépés veszélyeitől, mert a féltékenység nagyúr. Az úttörő szerep nem mindig hálás, így járt Schliemann is.
Szép napot kívánva, ölel:
Józsi

Jacques-Yves Cousteau, ismertebb nevén Cousteau kapitány Szantorini mellett is kutakodott, és nagyon felbőszítette, hogy nem talált semmit, még egy minószi kancsót sem. Elviharzott a sziget mellől, csalódásának hangot adva kijelentette, kizárt hogy Thérai szigetén Atlantisz egykoron virágzott. A mélytengeri kutató hozzászokott, hogy merülései során sorra kerültek elő római és görög hajók, értékes leletek, de nem kalkulálta be, hogy az Égeikumban több tíz méter iszap rakódott le Théra kitörésekor, valamint a tenger alatti domborzat is megváltozott, a kéregtáblák egymásra csúsztak, főleg tektonikus elmozdulások alkalmával. Hasonló élménye volt Amnisszosznál is, bár a Liliom kúriánál felmerült benne, hogy cunami mozdította ki a falakat Amnisszosz-hegy tövében.
Az iszonyatos erővel érkező hullámzás felszaggatta a partokat, és a törmeléket messzire bevitte a szárazföld belsejében, majd az áradat a lejtős dombokon a fellazított talajt is magával ragadva, visszatért a tengerbe. Az egész esemény alig negyedóra alatt zajlott le, mint egy óriási malom a törmelékben lévő sziklák segítségével a puha anyagokat apróra „őrölte”. Geológusok leírták az indonéziai eseményeket, a fémből készült tárgyak is mind eltűntek. A hajókból, tárgyakból nem maradt semmi, csak összekeveredett hordalék a tengermélyén.
http://krung.net/blog/2008/04/13/agios-nikolaos-crete/

http://bellatryx.blogs.ie/2006/02/13/santorini-island/

http://www.weddinginsantorini.eu/

http://www.abovetopsecret.com/forum/thread547617/pg2

http://www.scribd.com/doc/16206238/The-Secret-of-Atlantis-by-Otto-Muck

http://www.atlantide-films.net/filmo/cousteau.htm

http://www.aolamagna.it/tag/akrotiri/

Kedves István!
A tömböt ezek szerint geológus vizsgálta, régész talán nem is foglalkozott vele. Cousteau kapitány ilyen cementálódott tömböket talált a tenger alatt Dia szigeténél, valamint Pszeira kikötője mélységében.
A jelen munkám lassan érlelődik, majd talán hamarosan jelentkezek vele.
Addig is ölellek, és szebb napot kívánok:
Józsi

Kedves Józsi!
Örömmel olvastam a leveledet. Tudomásom szerint a görög Galanopulosz is átkutatta a hegyet, az öbölben próbafúrást végeztek. Az üledékmagban fatörmelék (hajó ), cserepek, vulkanikus hamu és sok minden más került elő. Szerintem is több cunami pusztított az ókorban és egyik tanújegye az összecementálódott szikla, ami napjainkban kb. 35 méter magasan lehet a hegy oldalán. Nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy egy nagy  hullám mozdította ki az alapból ez a furcsa üledékes sziklát. Zeuszt az Amnisszosz hegyet különösen megbüntette, mert Kréta északi oldalán nem látni még egy, ennyire összetöredezett hegyet, ami jóval kisebb, mint a Gellért-hegy. Kár, hogy nem vagyok geológus, mert a kövekből ki tudtam volna olvasni a lényeget. Ha a szökőárnak, ekkora ereje volt, akkor mekkora kárt okozhatott a Nílus deltában a folyam által lerakott lazaszerkezetű ártérben. Ekkor semmisült meg a Nílus keleti ága és gondolom a városok nagyobb része.
Jó munkát az új anyaghoz. Öleléssel: doki

Kedves István!
Érdekes a küldött kép. A szkeptikusok állandóan kétségbe vonják a Théra miatti cunami olyan magasságát és erejét, mely okozhatta volna Amnisszosz pusztulását. Én hiszem, így azt is, hogy Amnisszoszt nem egy, hanem több egymást követő hullám is elérte. Majd a későbbi időkben még volt több szeizmikus eredetű cunami és itt van pl. az AD 1650-es erupció is. A geológusokra és régészekre kellene bízni a döntést. Talán akad régész, aki helyszínen is kegyeskedik a cementálódott tömböt megtekinteni, netán gondosan megvizsgálni. A geológus pedig szintén tudna valamit a rétegtannal kapcsolatosan mondani.
Jelenleg egy új munkát fogalmazok, mely a görögök, akhájok és minósziak mitikus kronológiáját próbálja a helyére tenni, a valóságos történelem felé közelíteni. Igen nehéz a hatalmas anyagot szelektálni és logikailag rendszerezni, kiejtve az értéktelennek mutatkozó anekdotákat. De úgy tűnik, sikerül a régészeti kronológiát és a mítoszt fedésbe hozni, minden belemagyarázás nélkül. Az anyag elkészültéig még jó pár nap lehet hátra. Majd csatolt fájl formájában küldöm el, mint előzetes verziót – mivel mindig, minden írást utólag javítgatni és kiegészíteni szükséges. Ez az eddigi tapasztalat.
További szép napot kívánva ölel:
Józsi

Hello Józsi!
Örülök, hogy újból jelentkeztél. Néha egy kis szünet nem árt, hagy kovászolódjon a gondolat
További jó napot kívánok, doki

Ui: Találós kérdés ugyanarról a szikláról! Hogyan került az Amnisszosz-hegy északi oldalára ez az óriási, „összecementálódott” szikla? Lásd 4. képet. Van ebben minden: kavics, kerámia darab, stb.! Talán a kikötő  maradékát elsöprő újabb cunami lökte fel a hegyre? - Kréta, 2008

Kedves István!
A téma pillanatnyilag hibernálódott, jobb híján a mitológiát nézegetem. Nem sokat lehet már belőle kihozni.
Hogy újra felkerült a gyűrű, légy szíves a „Megbeszélés” (3) pontnál az „Eneórosz”-t lecserélni „enneórosz”-ra.
Köszönettel, szép napot kívánva, ölel:
Józsi

Örülök, hogy újból olvasható a „Minósz gyűrű” szenzációs összefoglalója. Ez a mű a minószi gondolkodásra, a hitvilágra tett tanúbizonyságot.
Köszönöm Józsi összegzését. Sokszor bajos megkeresni az aktuális oldalt, mert ez az anyag minden hozzászólás után hátrébb kerül. Úgy vélem, amíg a doki gyűrűje (másolat) nem készül el, addig lehet még keresgélni a forrásokban, bár Józsi befejezettnek tekinti az anyagot. Lehet, hogy igaza van.

MINÓSZ GYŰRŰJE - MIRŐL REGÉL?

ÉRTELMEZÉS LEHETŐSÉGE...

Dr. Pásztor József

A rejtélyes ábrázolást hordozó aranygyűrű a híres Knósszoszi Palotától délre, a Templom Sírdomb térségéből 1923/1924-ben vagy 1928-ban került elő, helyi földműves parcellájáról. A földműves fia legalábbis ezt állította, de lehetséges, hogy sírrablásból származik. A gyűrűt több neves kutató is megvizsgálta, így Sir Arthur Evans, Nikolaos Platon, Spiridon Marinatos. Több lenyomat és fénykép is készült róla. Hosszú ideig vitatták hitelességét, végül is Spiridon Marinatos véleménye kerekedett felül, aki közönséges hamisítványnak tekintette. Időközben a gyűrű eltűnt. 2001-ben véletlenül találta meg Georgios Kazantzis, az eredeti tulajdonos unokája, aki a gyűrűért tekintélyes összeget kapott a görög államtól. Ugyanis a gyűrű hitelességét már senki se  vonhatta kétségbe – mivel az eredeti fellelés utáni időkben több hasonló sírlelet került elő, hiteles környezetben. Elkészültét Kr. e. 1450 – 1400 közé helyezik, a késő minószi IB és II fázis közé (KéM IB/II ). 2002-ben ünnepélyes keretek között adta át Prof. Evangelos Venizelos kulturális miniszter a Heraklióni Régészeti Múzeumnak, ahol jelentőségének megfelelő impozáns körülmények között állították ki. A pecsétgyűrű felületén – minden kutató véleménye szerint – vallási tárgyú, bonyolult ábrázolás látható, így mondanivalójának, értelmének vizsgálata mindenképpen indokolt.

Általános leírás:

A kép 3,55 cm x  2,45 cm-es ellipszoid felületen látható. Rajta égbolt, emberek, fák, épületek, sziklák, tenger és különös hajóábrázolás. Az emberek növény- és rovarszerű benyomást keltenek, a stílus feltűnően egységes. E stílus több tekintetben hasonlít a babiloni mintákra, és felfogása egyben egyiptomi hagyományokat is követ. A jelenet azonban mégis jellegzetesen minószi, tele van mozgással, lendülettel, nem követi az egyiptomi letisztult, szigorú vonalvezetést és szabályos, kanonizált: formavilágot. Az egyiptomiakhoz hasonlóan azonban nem ábrázolja a perspektívát, a különböző nagyságú alakzatok nem követik a természetes arányokat. Mivel e kultúra nem légüres térben alakult ki, ezért a környezet kulturális befolyása természetesen érvényesült. Ez azért is fontos, mert írásos saját forrás kultúrájukról, hiedelmeikről nem maradt fenn, így kénytelenek vagyunk a régészeti leletek, rajzok, freskók értelmezésénél a levantei és egyiptomi, valamint a későbbi görög hagyományokat tanúul megszólítani, feltételezni a megfelelő párhuzamok érvényességét. Vagyis fel kell tételezni pl. a vallási szinkretizmust is.

A felület közepén, lent, kitöltött Gauss-függvény alakú területen tenger ábrázolása (1), rajta hajó, benne nőalakkal (2). E görbét sziklaszerű képződmények – esetleg hullámokkal – határolják. Jobb- és baloldalt, valamint középen, a „tetején” együttvéve 3 x 3 hatalmas, legömbölyített sziklatömb (3). Jobboldalt kváderkövekből emelt, peremmel ellátott falazat képe. Ezen belül lépcsőszerűen szintén egy ilyen építmény, melyen nőalak ül, mögötte a falon „szent szarvak” – „Horns of Consecration” [A. Evans](4). Baloldalt ugyanilyen építmény, de itt a nőalak nem ül, hanem az építmény előtt – látszólag  meztelenül – táncol. A bal oldali építmény tetején, a szélén biztosan csak a „szent szarvak” jobb fele látszik. Ugyanitt háromágú fa hajladozik (5). Középen a három sziklán két egybeolvadt, lefelé és felfelé irányuló szarvakat is mutató, „szent szarvak” alakú sziklakomplexum, ezen belül jobbról-balról 2-2 oszlop (kolóna), rajtuk egymás fölött két architráv (főgerenda). Az áthidaló gerendákon piciny domb, mely háromágú fát hordoz. Az oszlopok között áttűnik a tenger rajzolata. Jobbról ugyanitt egy szökellő ágyékkendős férfialak, bal kezében fordított csepp alakú alakzat, jobb kezével a szélső faágat érinti (6). A légtérben jobboldalt apró nőalak, mely mintha ereszkedne, lebegne. Tőle lefelé jobbra keresztalak, közepén ponttal. Az egész gyűrűábrázoláson biztosan összesen 5 emberalak látható. A légben több – talán 7 – egyenes pálcika, vagy „sugár”, különböző hosszúsággal és vastagsággal. Ezek közül 4 középen helyezkedik el, a jobb szélső dárdaszerű. Ugyanitt az alanti hajó kormányevezőjének átellenében ennek égi mása látható, ugyanolyan dőlésszöggel. Az „égi” felületen karcolások, sérülések nyomai, ezért értékelése nem teljesen egyértelmű (7).

Megbeszélés:

 (1)    A tenger a sűrű, csúcsára állított, közepükön vonással hullámot jelző rombusz-mozaikkal ábrázolódik, mely megfelel a távolról, a magasból megfigyelhető tengerfelszín, félig-meddig harmonikus hulláminterferencia képének. A felül határoló sziklák egyben talán felcsapódó hullámtarajt, a hullámtörés vonalát is jelezhetik. Megtévesztő, hogy bal oldalon ezen alakzatforma a bal oldali táncoló nőalak alatt hátán fekvő bábunak, meztelen embernek és e felett két egymás felé tekintő libának látszik. Minden bizonnyal „fantomképről” lehet szó, ámde az egyiptomi teremtéstörténetben a hátán fekvő ember Geb, a Földisten, és a liba nem más, mint a Nagy Gágogó. Amikor hangja felverte a csendet, elkezdődött a Teremtés.

(2)    Alul, középen, a már említett hajó. E hajó összetett: orra visszafelé tekintő fejű csikóhal (hyppocampus), mely Poszeidón szent állatának, a lónak a képére emlékeztet (l. Trójai faló történetét!), hátrafelé a teste részben talán fókává (Phoca vitulina), annak egyik hátsó úszólábává alakul. Homérosz is ismeri a fókákat, Phárosz szigeténél  (Alexandria) Próteusszal, a változó alakú istenséggel kapcsolatosan említi, mint víztündér sarjakat (Odüsszeia, IV. 400-406). A hajóban kormányevezővel mindkét kezében, fedetlen keblű, nadrágszoknyás, telt idomú hölgy (istennő). A nadrágszoknya fodrainak száma: 2 x 3 = 6. A hajó elülső részén, a hölgy előtt 4 oszlopon 1 architráv, melyhez 3 oszlopot felül bezáró két egymás feletti architráv csatlakozik. Mindkét építmény egybefüggő, tetejükön „szent (konszekrációs) szarvak”, tehát ezek szentélyek.  Az egyiptomiaknál az égboltot fedő mennyezetet és az „alsó ég” mennyezetét keskeny téglalap alakú hieroglifák képezik, mindkét végükön lefelé, ill. felfelé mutató nyúlvánnyal. Így az első szentély felfogható úgy is, hogy az „alsó világban” létező, szabad szemmel éjjel látható 4 bolygó (Merkúr, Mars, Jupiter, Szaturnusz) talpazata, előtte pedig a „felső világban”, a napkelte körüli időpontban az éppen látható 3 égitest (Nap, Hold, Vénusz-esthajnalcsillag) tartóoszlopa. A hajó épp ebbe az irányba tart. A „lófej” merően nézi az Istennőt, aki felfelé tekint, az égben lévő kis hasonmására és a jobb oldali talpazaton ülő Nagy Istennőre. A hajó mitikus, mert se vitorlája, se evezősora nincsen – mint ahogy az egyébként a minószi hajókon szokás –, tehát Poszeidón  alteregója maga szállítja az Istenséget.

(3)    A tenger felszínén látható 3 x 3 sziklatömb közül bal oldalon a harmadik részben az előző által takart, így nem tekinthető egésznek. Jelentése együttvéve „kilencedik” lehet. Tudjuk, hogy az ősi görögségnél a Nagy Év a 9. napévben zárult, amikor 100 holdhónap elteltével a nap- és a holdév szinkronba kerülhetett. Ugyanígy lehetett a minószi időkben is, melyet a Thészeusz-mondakör is igazol. E szerint Athén lakóinak büntetésképpen minden 9. évben 7 ifjút és 7 szüzet kellett küldeni Minószhoz, a Labirintusba, a bikafejű és embertestű Minótaurosz áldozatául. Ekkor újulhatott meg a Knósszoszban uralkodó király is, feleségül véve a főpapnőt (Ariadné ). A 9 év jelentősége már Homérosznál is tetten érhető, ez az „enneórosz” (Odüsszeia, XIX., 178-179). A 7-es szám a 7 égitest férfi és női változata. Az előző pontban e kérdést már érintettük.

(4)    A fenti jobb oldali nőalak hasonló az előbb ismertetett Tenger Istennőjéhez, de legalább kétszer nagyobb. Éppúgy derekát verdeső hosszú fonott copfot visel, mint az összes többi ábrázolt emberalak – nők és férfiak – csupán a hátán fekvő „fantom” a kivétel. A tengeren hajózó istennőtől annyiban eltér, hogy nadrágszoknyáján 2 x (3 + 3) = 12 fodrot visel. Ebből az Istennő Teljessége, a Magna Mater következhet, egyben ez az év 12 hónapját jelenti, ezért a „12 Hónap Úrnőjének” is nevezhetjük. A mögötte lévő „szent szarvak” a minószi szentélyek, szent körzetek általánosan elterjedt tartozékai, de itt ennek különös jelentősége lehet. Így az Úrnő úgy is nevezhető, mint a Labirintus Úrnője, Ariadné. Tekintete előre, a túloldalt táncoló nőre irányul, mintegy „szemmel vigyázza”. A gyűrűn ábrázolt nőalakok ruházata legkorábban Kr. e. 1550-től jött divatba, ezért ez a „terminius post quem”, melynek időmeghatározó jelentősége megkerülhetetlen.

(5)    A bal oldali nőalak teljesen meztelennek látszik, de valójában átlátszó nadrágot visel, mely  már akkor is létező rafinériával  a Kósz sziget selyemlepkéjének (Pachypasa otus) gubójából nyert tüllből készülhetett. Az öltözék  a bokánál, jól látható szegélyekkel igazolt. A hölgy biztosan nem istennő, így leginkább papnő lehet, aki termékenységi táncot lejt. Tekintete a túloldali istennő és a középen lévő férfialak felé irányul. A szent körzet (temenosz) fája még nem termő fa, egyik ága még levelet se hordoz, meddő. Az azonosítást a következő pontban fejtjük ki. A kultikus jelentőséget a „szent szarvak” jelenléte hangsúlyozza, ugyanúgy, mint a jobb oldali temenosznál.

(6)    A középen lévő ábrázolás igényli a leggondosabb megfontolást. Már a talpazata is a sziklák alakjából eredően „szent”. A 2-2 oszlop között áttűnő tenger a sziget voltát kívánja hangsúlyozni (bár ez a gyűrűn nem túl feltűnő, mintegy „titok” ). A 4 oszlop, ha az egyiptomi világképet és Homérosz tudósítását egybevetjük, nem lehet más, mint az eget hordozó négy oszlop – a fő égtájaknak megfelelően. Homérosz szerint e szigeten lakozott Kalüpszó nimfa, Atlasz leánya: „hullámvert szigeten, hol a tenger köldöke fekszik./ Erdővel borított sziget, istennő a lakója,/ lánya a fondorlelkű Atlasznak, ki a tenger/ minden mélységét jól ismeri, tartja a roppant/ oszlopokat, mik a földet, eget széttartva merednek”(Odüsszeia, I. 50-54; Devecseri Gábor fordítása). A két architráv az „alsó és felső eget” (’pet’ – egyiptomiul), annak boltozatát jelentheti, a felettük lévő dombocska az Ősvízből (Nun – egyipt.) kiemelkedő első földdarabot (’ta’= föld, ország) jelképezi. Ebből nő ki a 3 ágú fügefa, melynek középső ága levéltelen, a másik kettő éppúgy csak leveleket hordoz, mint a bal oldali fa. A rugaszkodó-szökellő férfialak – aki csupán ágyékkendőt visel – bal kezében lévő felfüggesztett, fordított és az igen nagynak ábrázolt fügetermést kívánja a legszélső jobb oldali ágra akasztani. A korabeli növényvilágot áttekintve juthatunk tulajdonképpen arra a következtetésre, hogy csupáncsak fügefa jöhet szóba. A fügefa 3 alakja ismeretes. Az első a Ficus carica Erinosyce, a vadfüge. Virágai: hím, női és ún. gubacsvirág. A második a kecskefüge – Ficus carica Caprificus – melynek csaknem kizárólag porzós (hím) virága van. A harmadik a kultúrfüge – Ficus carica domestica. A két utóbbi fajta csak dugványokkal szaporítható – ma általában így is teszik – a régmúltban más eljárás lehetett a bevett, az, amit a következőkben írunk. A vadfüge és a kecskefüge rendes virágok mellett ún. gubacsvirágokat is növeszt. Ezek meddők, de női virágúak. A Caprificus gubacsvirágaiba a fügedarázs (Blastophaga grossarum) petéit belerakja, majd azok gubaccsá alakulnak. Kikelve szárnyatlan hímekké és szárnyas nőstényekké válnak. A hímek megtermékenyítik a nőstényeket, majd elpusztulnak. A nők kibújnak a gubacsból, majd a női virágokkal érintkezve a kultúrnövényt megtermékenyítik, azaz a fa, termővé válik. E folyamatot már Hérodotosz is ismerte. Ma is szokás a Caprificus ágait, vagy felfűzött virágzatait a kultúrnövényre akasztani, hogy a kibúvó darazsak a megtermékenyítést biztosan elvégezhessék. A gyűrűn e folyamat mágikus formában került ábrázolásra. Az azonosítás azért is lehetséges, mert más gyűrűkön és pecsételőkön terméstől roskadozó fák is láthatóak – az ilyen utóbbi ábrázolás tehát már nem a tavaszt mutatja, hanem az őszt. Más részről nem véletlen tehát, hogy az emberalakok a növények és rovarok formavilágához hasonlítanak – úgy foghatták fel egykoron, hogy a Természet egységes egész. Az sem véletlen, hogy az ékszerek és más ábrázolások egyik kedvenc témája a méh és a darázs.

(7)    Az Égi Hölgy repül vagy „lebeg”, erre vallanak a szárnyszerűen felcsapódó fonott, hosszú copfjai. A csillagalakként meghatározható, közepén pontot mutató alakzat, melyhez alulról egy ív is társul, a Hölgyet – nem véletlenül – Vénusz bolygóként határozza meg. Ő tehát Aphrodité, Aszterié, Asztarté-Aserót. Tekintete szinte irányítja a férfialakot. Fontos megjegyezni, hogy az Istennő nadrágszoknyája 3 + 3 = 6 fodrot hordoz. Így a Tengeri- és az Égi Úrnő együttesen adja ki a földön ülő Nagy Istennőt, aki tavasszal Ariadné, az isteni Egy eme „megnyilvánulása”. A jobb oldali Istennő mögött a már említett ív, előtte a kettő már vastagabb „sugár”. Közülük a második akár „lándzsa” is lehetne – ez lehet az ilyen alakzatok „lelke”, tengelye. A négyoszlopos építményt három vékonyabb „sugár” öleli, a „lándzsához”, vagy a „dárdához” csatlakozva. Jelentése így együttesen nem egészen világos, de összesen mégis 4 fontos sugárszerű oszlopról árulkodik. A „meztelen” hölgynél esetleg még 1 „sugár” feltételezhető. Ha nem, akkor a „kormányevezőt” is számításba lehet venni.  A gyűrű felszíne nem sérülésmentes, vagy az ötvös munkája nem tökéletes, mert az „égen” több különböző irányú karcolás és értelmezhetetlen pontok is láthatóak. Ha összesen 7 „sugár” a valós, akkor a Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz „nappali”, nem látható ábrázolásához tartoznak ugyanúgy, mint ahogy az égi „kormányevezőhöz” sem tartozik hajó. Miután összesen 5 emberalak látható az ellipszoid felületen, nem lehetetlen, hogy ez rejtett utalás arra, hogy 5 szinódikus Vénuszév a már említett kilencedik napévben egyeztethető mind a napévvel, mind a holdévvel.

Következtetések:

Az ábrázoltakat úgy lehet csak értelmezni, hogy követjük a „hajó” útját, valamint az emberalakok tekintetét: «A Nagy Istennő (aki Tengeri-, Földi-,Égi Egy) az „alvilági”, éji útjáról a Tengeristen hátán a földre érkezik, ahol az égben Aszteriévé-Aphroditévé alakul. Irányítja az élet, növényzet és a királyság megújulását, melyet a Szent Szigeten, a Világ Köldökén („Atlantisz szigetén”?) a Férfi végez mágikus szertartással. E szertartás része a „meztelen” papnő(k) rituális tánca, akiket Ariadné képében a Nagy Anya, a Nagy Istennő felügyel. A világ körforgása minden évben 12 hónap alatt zajlik le, de minden kilencedik évben egy nagy ciklus végződik – amikor a Nap, Hold és a Vénusz járása egyeztethető. Az állandóságot biztosítják az Alsó és Felső Ég Oszlopai. Iránymutatást nyújt a 7 égitest, amióta a Kozmikus Világtojásból megszületett az első földdarabon az élet a földön».

E gyűrű valóban különleges, de a minósziakról szerzett ismeretek fényében nem bizonyos, hogy királyi gyűrűről van szó, ugyanilyen – ha nem nagyobb – esélye van a királynői- vagy főpapnői gyűrűnek. Mindenképpen magas állású személy ujját ékesíthette, vagy a nyakában hordhatta. Miután nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog állapotokat tükröz – nyoma sincs bármiféle félelemkeltő motívumnak – valószínűtlen, hogy Szantorini bronzkori kitörése és katasztrofális következményei után készült volna, ezért elkészültének feltehető dátuma Kr. e. 1500 körüli lehet. Természetesen ennél később is kerülhetett a földbe, a temetés időpontjában.

Kitekintés és konklúzió:

A Haniában talált pecsételő (Kr. e. 1450 k.?) lenyomata minden felső emelet tetején „szent szarvakkal” ellátott templomkomplexumot mutat, előtte középen kicsiny szirten háromemeletes torony. A torony előtt ugyanaz a tengerábrázolás, amely „Minósz gyűrűn” látható. A tornyon férfi, kezében valószínűleg függőlegesen földre tartott halászlándzsa, melyre nagy hal látszik kötélre felfüggesztve. Jobbról az égben piciny „lebegő” Istennő. A férfi a később Poszeidónnak nevezett isten prehellén  (görögök előtti) változata lehet, attribútuma a Lineáris B táblák szerint a mükénéi korban – Kr. e. 1400 körül – már „pa-szi-te-o-i” (’összes istenek’ ). Neve: „Po-sze-do-o”. A két név hasonlósága egy ősi prehellén „istenség” fogalmat takarhat. Az egész kép olyan, mint Théra szigetén, Akrotiri vulkáni hamu alá temetett romvárosában, a Nyugati Ház frízének vízgyűrűvel körbevett városképe, ha a környezetét lefedjük.  Különbség viszont az, hogy ott a freskón a „szent szarvak” egyetlen házon sem láthatóak, sőt a fríz egészén (Hajófelvonulás)  hiányzik e motívum – de a romvárosban más freskón előfordul. Az ábrázolás viszont életteli, nem olyan merev és szimmetrikus, mint a haniai. A szabadabb felfogás jobban hasonlít a „Minósz gyűrűre”. Ezért a haniai lelet lehet – közülük –, a legkésőbbi, de az általános művészeti és vallási hagyományokat követi. A „Mokhloszi gyűrű” (Kr. e. 1500 – 1450) szinte ugyanolyan hajót ábrázol, mint a „Minósz gyűrű”, de az orr területén csak egy-egy architráv van, ami csupán az „alvilágra” vonatkozhat. Ezt megerősíti, hogy a hajó éppen elhagyja a jobboldali építményt, melyről valószínűleg két hatalmas termés pottyan a tengerbe. Beköszöntött az ősz, a hajó orra is éppen a távozást érzékeltetve a tenger messzesége felé fordult, az Istennő ülve búcsút int a partnak. A hajó magasabb szentélyén kétágú fa, ágain 5 hatalmas terméssel, vagy legalábbis zsúfolásig megtöltött ágakkal. Míg tehát a „Minósz gyűrű” a tavaszt, addig a „Mokhloszi gyűrű” az őszt tárja elénk.  Az első a tavaszi, a második az őszi napéjegyenlőség „pillanatának” megörökítője. Érdekes, hogy az utóbbi gyűrűn a fóka mindkét úszólába megfigyelhető! Tehát az előzőekben sem tévedtünk.

Egy másik krétai aranygyűrűn az ereje teljében lévő Nap sugározza be a teret, ahol jobbról két papnő sáfránnyal, liliommal áldoz a terméssel zsúfolt fa tövében ülő főpapnőnek, akinek a kezében 3 mákgubó van. Előtte és a fa mögött kis női „kobold” imádja. Az ég felső jobb sarkában „lebegő”, 8-as alakú pajzsot hordozó kis „Ikarusz”, a Nap mellet a Hold az első negyedben, alattuk a Tejút, majd középen labrüsz, 2 x 2 félhold alakú pengével. (Az egész ábrázoláson a számszerűségek és egyéb alakzatok még értelmezendőek lennének.) Mi más ez az ábrázolás, ha nem Szent Iván napja, a hölgyek az éjszakai varázslatra – „álomra” – készülnek a nyári napfordulókor? Ismét egyfajta „minószi naptár bukkant elő. A „Minósz gyűrűhöz” több tekintetben rokon a Phourni-tholoszban talált gyűrű (Kr. e. 1600 – 1500) ábrázolása. Itt csupán egy hajó bordázata látszik középen, a tenger nem. A jobboldali szentély (temenosz) háromtornyú, a legmagasabb középsőn fa, legalább öt ággal, rajta ugyancsak zsúfolásig megtöltött öt ágacska (levél?, termés?). Az istennő ruházata az előzőektől eltér, szoknyaszerű, három igen széles „fodorral”, melyek V-alakot képeznek. Előtte egy férfi térdel, mögötte a „Minósz gyűrű” szökellő férfialakjának majdnem pontos, szó szerinti tükörképszerű mása. Az Istennő előtt még egy piciny szárnyas rovar. A többi motívum is ismert máshonnan, de a téma szempontjából érdektelennek tűnik. E gyűrű szintén az aranyló nyarat (a végét) kívánja megörökíteni.
Szükséges azonban megjegyezni, hogy a „Minószi Gyűrű” a többektől annyiban eltér, hogy a terméstől roskadozó fák inkább gránátalmafának (Punica granatum) látszanak. Ez se lehet véletlen, mert a későbbi időkben Perszephoné és Héra szent növényei lettek. Héra az ábrázolásokon a „szent almát” kezében tartja. A kultusz a görög világon kívül is élő volt.

Összegzésül: végső soron nem lehet kizárni, hogy a „Minósz gyűrű” a katasztrófa előtti Szantorinit ábrázolja, mint a kultusz központját. A Kr. e. 1400 körüli Knósszoszban fellelt lineáris B táblákon szótagírással többször előfordul a vélhetőleg „Thérai Istennő”-nek, vagy „Thérai Egy”-nek értelmezhető kifejezés. A központi szigetet félkörívben vette körül egy holdsarló alakú nagy sziget (a mai Théra, Thérászia, Aszproníszi együttvéve), városaival, szentélyeivel. Magán a gyűrűn is elkülöníthető egy holdsarló: a szent rész: a hajó, a jobboldali temenosz és az ég jobb fele, a középső sziget „megtermékenyítési jelenetével” együtt. Ez viszont nem lehet más, mint egy fordított C-alakú ív, kiflialak, azaz az újhold ideje, az első negyed napjai. Ebből újabb lehetőség adódik: az Istennő minden nőiséget egybefoglal, Ő a Hold (Szeléné, Szin, Istár, Aszterié, stb., beleértve Korét, Aphroditét, Perszephonét, Hekatét). Ő az Örök Körforgás, a Ciklusok Úrnője. Amennyiben érvelésünk helytálló, elesik az olyan feltételezés, hogy a gyűrű nem más, mint pecsétgyűrű. Valószínű méltóságjelölőnek és egyben „varázsgyűrűnek” tekinteni. Ha azonban Thérára gondolunk, más kép is kibontható: a két temenosz a „sarló” két csúcsa, középen a „sziget”, mögötte – bár nem látható – zárul a „sarló”. Természetesen ettől eltérő – kevésbé kalandosnak tűnő – értelmezés is lehetséges. Nem lehetetlen, hogy majd minden minószi tengerparti város öböl környékén és félkaréjt beépítetten létsült. Előtte sziklaszirtre vagy szigetecskére megfigyelő  egyben-, világítótornyot is emeltek praktikus okokból (hajózás megfigyelése, segítése, szökőár észlelése, idegen hadihajó érkezésének előjelzése, stb.). Hania esetében a Haniai Régészeti Múzeum igazgatója, Maria Andreadaki – Vlasiki ilyen megoldás felé hajlik (Athena Rewiew, Vol.3, No.3: Discoveries at Khania in Western Crete, An Interwiew with Maria Andreaki-Vlasiki; pp. 44-51).

Sajnos, nagy a veszélye annak is, hogy a jelenlegi tudásunkat vetítsük át a múltba, viszont nincs módunk arra, hogy – egyelőre – magukat  a múlt hús-vér embereit megszólíthassuk. Talán a lineáris A táblák szótagírásának megnyugtató megfejtése közelebb visz a realitások megértéséhez. Egy geológus – régész – történész – kronológus konszenzus is sokmindent eldönthet (SCIEM2000 project). Egyszer talán komolyan tudatosul bennünk, hogy a minósziak, égeiek voltak a földrajzi- és kulturális értelemben vett Európa első és egyben meghatározó jelentőségű civilizációjának megalkotói. Későbbi sorsuk a jövőre nézve is figyelmeztető jel lehet. Ugyan „délkeletről jött a fény”, de a minószi prizmán keresztül jutott el az „öreg kontinensünkre”... 

Szolnok, 2010. július 31. Dr. Pásztor József 

Irodalom:

1. Bogdan Rutkowski: Kréta (Corvina, Bp., 1979)
2. Hegyi Dolores: Görög vallástörténeti chrestomathia (Osiris, Bp., 2003)
3. Homérosz (Magyar Helikon, Bp., 1967)
4. Kákosy László – Varga Edith: Egy évezred a Nílus völgyében (Gondolat, Bp., 1970)
5. Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris, Bp., 1998 )
6. Nicholas Postgate: Az első birodalmak (Helikon, Bp., 1985)
7. Nota Dimopouulou – Yorgos Rethemiotakis: The Ring of Minos and Gold Minoan Rings (Ministry of Culture Archaeological Receipts Fund, Athens; 2004)
8. Paolo Santarcangeli: Labirintusok könyve (Gondolat, Bp., 1970
9. Robert Graves: A görög mítoszok (Európa, Bp., 1970)
10. Robert Graves – Raphael Patai: Héber mítoszok (Gondolat, Bp., 1969)
11. Sinclair Hood: A minószi Kréta (Gondolat, Bp., 1983)
12. Vojtech Zamorovský: A görög csoda (Madách, Bratislava; 1980)

Kisszótár:
Kanonizál – szentté avat, szentek jegyzékébe felvesz; kanonizált: mintaképül vett, a kánonon alapuló
Szinkretizmus –különféle vallási, filozófiai irányok felszínes összehasonlítása; az így kialakított rendszer
Architráv – az oszlopfők fedőlemezén nyugvó főgerenda
Nimfa – a természet erőit megszemélyesítő, hosszú életű, örökké fiatal, de halandó istennő a görög-római mitológiában
Temenosz – szentély számára kihasított földterület

Kedves Doktor Úr!
Írtam Önnek, de lehet, hogy más felé megy az üzenet. Kérem, keresse meg!
Üdv.: BF

Kedves Doktor Úr!
Önnek írom, mint a krétai műveltség kutatójának, hogy a jászok történelme igen is érinti a krétaiakét.
Az irániakat tekintik az indogermánok ősének, de róluk meg kideríthető a SAHNAME történeti iratából, valamint Modi, indiai professzor indiai forrásokra építő tanulmányaiból, hogy a velük testvéri vérközösségben álló turáni szkítákkal szakították meg a kapcsolatot, vallási hittételek miatt. Eleinte még ugyan ahhoz az istenekhez könyörögve mind.
A krétáról író ókori szerzők, a görögség előtt oda barbárnak mondott, tehát nem hellén népeket helyeztek, mint a CAR, CYDONES, ACHAEUS, PELASGUS, CURETES, TOXOTES, és Philistaeus. Illetve Hesiodus szerint JASION heros itt szeretett bele Ceresbe. Nos Horvát több irányú közlés egybevetéséből kimutatja, hogy a nyilazót jelentő Toxotes név az ottani jászokra vonatkozott, ahogy a Philisteus név mögött is ők álltak.
-S. Byzantinus szerint pedig a filiszteusok Gáza fővárosában a krétai Jupitert különösen tisztelték, sőt, Gáza hivatott IONE néven, és az előtte lévő tengerrész Egyiptomig Ionium-tengernek.
-A régi nemzeti nevek beszédes tulajdonsággal bírtak, és az ó-görög IÓS, IÓ, IA, IAH, IE szavak íjat jelentettek, kapcsolódván a jász népnév magyar íjász értelmezésével. A IÓNok ás az IASok tehát a nyilaikról kapták a nevüket, ahogy a Curetesek az ,,üstökös" hajviseletükről.
-Strabo írta Attikáról, hogy kezdetben IÓNIA és IAS nevet viselt.
-A nyomós érv, hogy Athenaus írja: Nicander  pedig második Georgikájában előszámlálván, három féle névmodosulattal is megemlíti, IÓN, IAON, és IAS formában.
Horvát hihetetlen adatmennyiségel dolgozva sorolja és sorolja a jászok ókori keleti jelenlétét, különböző névalakulatok alatt, többek között Krétán is. Kár, hogy elfelejtjük használni a régi közléseket, illetve hatalmi szempontok szerint szelektálódnak.
Üdvözlettel: BF

Kedves Józsi!
„Ennéórosz” témakörhöz sajnos nem tudok hozzászólni, én is várom kíváncsian Tibor válaszát. Egy kicsit „körbeudvaroltuk”, de úgy látszik nem voltunk elégé hatékonyak
A jászok indogermán eredetéről, illetve más népekkel való kapcsolatáról vajmi keveset tudok. Idegen tőlem, hogy okosnak lássanak, és összeirkáljak mindenfélét, amely messze jár a tudományosságtól. „Ráálltam” a minószi kultúra kutatására és a helyszíneket bejárva tájékozódtam egy-egy régió kultúrájáról (pl. Anatólia), végigjártam a múzeumokat, és beszereztem a legújabb könyveket, stb.
Úgy vélem, hogy a magyarság kutatásában a legnagyobb probléma, hogy számos verzió létezik egymás mellett, de a szintézisig nem jutnak el a felek. Kellene egy olyan hiteles szervezet, mely etikusan összefogná ezeket a kutatókat…
Öleléssel, doki

Bocsánat, de a jászok indogermán vonala is a prehellén szkítákhoz vezet, mert Zoroaszter vallásreformációja miatt az iráni szkíta vonal fordult szembe az ősiséget megtartó turáni testvéreikkel.

BF

Kedves István!
Nehéz olykor elválasztani az ocsút a tiszta búzától. De lehetséges. Egyetértek, a jászok először is indogermán eredetűek, csak éppen elegendő nyelvemlékük nincs. Ezért nyelvük rekonstruálhatatlan, de mint indoeurópai népnek, köze lehet az összes e csoportba tartozóhoz. A magyarokhoz csak történelmi közük van, a honfoglalás előttről: alánok. Honfoglalás után a kabar töredékek között lehettek, majd a kunok beköltözésekor. Az „Arvisurák” magyarjai közönséges blődségek sorozata, még a „pseudohistoty of Hungary”-hoz sincs köze (pl. sumér eredet). Sajnálom viszont, hogy még nem kaptam elfogadható fordítást az „Ennéórosz” cikkről, mert a görög-magyar, görög-angol gépi fordítás megértése komoly nehézségeket okoz a részleteket illetően. A butaságokat is érdemes, tanulságos olykor elolvasni és értelmezni – segít abban, hogy elkerülje az ember a „szirénhangokat”.
Ölel: Józsi

Kedves Móczár Úr!
Az igazi autentikus, az Horvát István. Mint említettem, a Széchenyinek meg van a jászokról szóló könyve, csak ott lehet az olvasóteremben kézbe venni. Avagy, ha esetleg Visegrád felé jár, akkor nekem van belőle fénymásolt példányom, amit megtekinthet. Az égig érő fa gyökérvilága c. tanulmányom foglalkozik az eurázsiát belakó jász ősiséggel. Mivel mint említettem, a jász nép az tulajdonképen egyik utódága a görög műveltséget adó ion-jon népnek, akiknek abc-jét használták később a görögök, és innen jöttek a székely-magyar rovásírással adódó egyezései.
Viszont szeretnék kérni egy szivességet! A latin számokhoz könnyen hozzájutni, de az ó-görög számok is érdekelnének, fonetikusan is meg görög betűkkel is.
Üdvözlettel: Bognár Ferenc

Kedves Ferenc!
Érdeklődéssel olvastam a NImród- Boldogasszony  tanulmányt, annál is inkább, hogy már többször visszatértem a Nimród kultusz elemzésének szükségességére, de valahogy nem sikerült kibontani sem nekünk, sem önnek. Erről érdekes volna elmélkedni: a kisázsiai neolitikumbeli Nimród központról.  A Magna Mater női isten továbbélését az Istár stb. kultuszokban, ellenben már megnyugtatóan körbejártuk. A szkíta kérdést külön kell választani! Igy együtt a három túl sok, és nagy témák felölelése  és többnek együttárgyalása nem visz előre módszertanilag. Ön kommunikációt végzett, tehát profi módon ismerheti a kapcsolatok matematikai törvényszerűségeit. Barabási Albert László kiváló hálóelméleti tanulmányai válaszolták meg és igazolták Faludi Györgynek (és Karinthynak) a sejtését az öt kézfogásról. Igaz, a vizsgálatkor az derült ki, hogy az emberiség minden ma élő személye hat kézfogásnyi távolságra van egymástól,  ami  meglepően alacsony szám. A sok milliárd Internet oldal is maximum 19 lépésre van egyik a másiktól. A kulturák száma nagyságrendekkel kissebb, így két-három lépésben bármelyik kultúra szoros kapcsolatát kimutathatjuk. A mozgó csoportok, személyek által a népek genetikai vagy kulturális rokonságát, konnexióját könnyi demonstrálni. Ezek legtöbbször valóban léteznek, vagy lehetségesek, bár nem annyira meghatározóak, mint gondolnánk. Tehát  a magyarok létük során találkoztak jópár világvallással, szektával, filozófiával, hatásuk alá kerültek, a maguk rendjén ők is hatottak másokra, de ez nem jelenti azt, hogy teljes vérségi és kulturális azonosság volna olyan csoportok között, akik  részben hasonló értékelveken osztozkodnak.
Szász Tibor András

Hello Mindenkinek!
Nagyon profi módon összeszedtétek az anyagokat, gratulálok. Szeretném, ha szívem csücske, a minósziak, továbbra is érdeklődésünk középpontjában maradna. Én is ódzkodnék a nagy kilengésektől, a minósziakat illeti.
A jászokról már beszéltünk régebben. Ferenc is írt erről a témáról. Mindig vannak újabb leletek, ami fenekestől felborítja a régészetet. Múlt-kor legújabb számában érdekes cikk jelent meg arról, hogy az első földművelők 7500 évvel ezelőtt érkeztek a Kárpát-medencébe és székely rovásírást használtak. Egyik szarvasmarhát ábrázoló szobron rovásírásra utaló jeleket talált Bánffy Eszter régész („korainak tartom azokat a fantáziadús elméleteket, ... amelyek ... már ezt a neolit-rézkori egységet is indoeurópainak értékelik.” ), s  nagyon bátortalanul nyilatkozott az ősi írásjelekről. „A régészeti jelenségeket azonban nem hasonlította össze a magyar ősvallás és írástörténet adataival (egy szélsőséges finnugrista álláspont szerint már a magyar ősvallás kifejezés használata is tudománytalan). A szerző (a vele folytatott beszélgetések alapján) tudatosan mellőzi a kőkori ősvallási jelképekből kialakult székely rovásjelek tanúságának figyelembevételét. Mintha tudománynak csak az angol nyelven publikált, íróasztalszagú elméleteket tekintené; miközben átlép az ősvallás létező emlékein. E miatt az alapállása miatt nem ismerhette fel a saját ásatásán előkerült, jelekkel borított tehénszobor népesedés-, írás- és kultúrtörténeti jelentőségét.”
Üdvözlettel: Vendi
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=26191
http://www.szentgyorgyvolgy.hu/banffy-eszter-es-szentgyorgyvolgyi-tehenszobor-szojelei

Kedves Ferenc!
Látom, hogy a keresőben több oldal foglalkozik munkásságával. Hétvégén áttanulmányozom a jász-krétai párhuzamot. Köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet erre a „lehetőségre”.
Üdv.: István

Kedves Doktor Úr!
Ez nem csupán nyom, hanem egy fantasztikus őskultúra leszármazási vonala. Ha bele kíván mélyedni a jászok és a krétaiak történelmények metszéspontjaiba, akkor a nevem mellé beírva a Visegrád szót, megtalálni pár ezzel a témával foglalkozó írásomat.
Szeretettel üdvözlöm:
Bognár Ferenc

Kedves Ferenc!
Bocsánatot kérek a személyeskedését, de őseim jászok, pontosabban jászárokszállási Móczárok voltak. Jászberény vár kapitánya – 1415-ben – Móczár Miklós volt Gombócz nyelvészprofesszor szerint.
Köszönöm az észrevételt, valóban értékes nyom, amiről írt.
István

Kedves Dr. Móczár István!
Fantasztikus az ismeretanyaguk, de amit még ennél is többre értékelek, az a látásmódjuk, mellyel a lényegi összefüggéseket keresik, amint látom, többnyire sikerrel.
A klasszikus kor előtti világberendezkedésről, egészen fantasztikus adatok és véletlennek mondott összefüggési láncolatok kerültek napvilágra. Természetesen kikerülhetetlenül belekapcsolódik ebbe Kréta történelme, és lakóinak sorsa. Az általam említett Horvát István, a Széch. Könytár első ,,igazgatója" volt, eredetiben olvasta a görög és latin híradásokat.
Ő ismerte fel, hogy a Krétán és a kis-ázsiai parton is élt ION nép megegyezik az IAS-szal, mert mindig egymás mellett említették őket, és a  szóvégi  N és S hangok eltérése, nem két különböző népre vonatkozik, hanem ragok csupán. Mivel, mint Cato közléséből is kiderült, a szkítákat tekintették a legrégebbi népnek, ezért kerültem a krétaiak közelébe is. Nincs itt helye belemélyedni a témába, de a magyarországi jászok is ennek a néptöredéknek a leszármazottai, innen a krétai múlt különös jelentősége.
Üdvözlettel: Bognár Ferenc

Bognár Ferenc Úrnak!
Köszönöm a szívélyes megszólítást a többiek nevében. A fórum rendszeres látogatói főleg a krétai civilizáció történelmével foglalkoztak az elmúlt évek alatt. Ki voltak ezek a tehetséges emberek (még ha az ókori írásokban barbároknak nevezték, őket nyilván az egyiptomi civilizáció ismerete után). Honnan jöttek, hová tűntek az emberiség színpadáról? Természetesen a kutatásaink fókuszába bekerültek a hettiták, hükszoszok, etruszkok, föníciaiak, Kükládok, és Kis-Ázsia megannyi töredék népei (Itt jegyzem meg, hogy Barát Tibort személyesen ismertem, és könyveinek többségét „birtokolom”.
A magyarokról csak érintőlegesen írtam a könyvemben. Bármennyire is érdekel a „hősi” múltunk, felkészülésem hiánya miatt ezt a kutatást másoknak hagyom meg). Túlzás lenne azt állítanunk, hogy átlátjuk a bronzkor és az ókor népeinek dicső tetteit. Nem is vállalkoztunk erre. Mivel krétaiakról írtam két könyvet, a gyeplőt ebben az irányban terelgettem, mint a fórum tulajdonosa. Nagyon nagy anyagot rágtunk át. Bizonyára, amiről Ön is írt, fontosnak tartjuk, hogy a korai források elemzésével is foglakozzunk, ha szükséges. Hosszú hónapok során „kivégeztük” a miniatűrökről szóló témakört, majd folytattuk a „Minósz gyűrű” titkának megfejtésével. Úgy tűnik, hogy lezártuk, de még elő jöhet egy nóvum, amit beépítünk az erről szóló anyagba.

Üdvözlettel, dr. Móczár István